ET_33 - A hosszu XIX. szazad 2/1

A "hosszú XIX. század" 2/1

Egyháztörténelem 33.​

By Lukács G. Imre

A "hosszú XIX. század" 2/1

​Vázlat

1. A felvilágosodás

2. A felvilágosult abszolutizmus

3. (A forradalmak kora

4. A romantika és a katolikus megújulás

5. A "Kulturkampf"​)

Egyháztörténelem 33.

A "hosszú XIX. század"

Bevezetés

• A történettudomány a francia forradalomtól az I. világháborúig terjedő időszakot „hosszú XIX. század” névvel illeti.

• Egyháztörténelmi szempontból ekkor kezd kialakulni a „szekularizált világ”, azaz az olyan világ, amely úgy rendezkedett be, mintha Isten nem lenne. Ennek a folyamatnak az előjátéka a felvilágosodás.

Egyháztörténelem 33.

A "hosszú XIX. század"

• Magára a korszakra a forradalmak, illetve az azokra való reakció a jellemző.

• Erre a korszakra esik az olasz egységmozgalom (a „risorgimento”), amely a másfél évezredes Pápai Állam megszűnését is okozza, hiszen az „Unita Italia” a pápaság világi uralmának a végét is jelenti.

Egyháztörténelem 33.

• A vallási érdeklődés csökkenését elősegítették az újkori természettudomány és technika eredményei.

• Ezek mellett a vallási kérdések sokak szemében haszontalannak tűntek.

​Technika

• A felvilágosodásban megtalálható a vallásháborúkba belefáradt Európa lelki reakciója.

• A meddő felekezeti viták után közömbösség áradt el a vallási tanokkal szemben.

Közöny

1.1 A felvilágosodás

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

1.2 A felvilágosodás

​Liberalizmus - szabadgondolkodás

• A szabadgondolkodás az egész nyugati gondolkodás utolsó nagy szellemi mozgalma.

• A felvilágosodás jelszava: „Merj tudni!” A mozgalom céljaként hirdette meg az autonóm ember fölszabadítását, nagykorúvá válását, hiszen az ember értelmével képes az önrendelkezésre mások vezetése nélkül is.

• A tudományos gondolkodás szabályain kívül az észt semmi egyéb tekintély nem köti.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

• A kort azonban jellemzi a történeti érzék hiánya, az ahistorizmus.

• A „fény századában” a múltat nem ismerték, lenézték és „gótikus éjnek” tekintették

​

​Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

​1.3 felvilágosodás

​

1.4 Felvilágosodás

​Racionalizmus

• A felvilágosodás közvetlen előzménye és hirdetett világnézete a racionalizmus.

• A kinyilatkoztatásban gyökerező, a Szentlélek segítségére alapozó hit és az egyházi tekintély helyett csak az észtől várták az egyetemes eligazítást.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

1.5 Felvilágosodás

Ám az ész nevében is roppant eltérő gondolatrendszerek születtek. A hívő keresztény Descartes-tól és Leibniztől a panteista Spinozán át a mechanikus materializmust képviselő Holbachig széles a skála.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

Ezt hatásosan terjesztette egy angol eredetű titkos világszövetség, a szabadkőművesek (1717). A tagok az emberiség fölemelkedését hangsúlyozva valójában egymást támogatták a befolyásos állások megszerzésében. A latin államokban egyházellenesek voltak, az Egyház ezért szigorúan tiltotta az ebben való részvételt.

​Szabadkőművesség

A „természetes vallás” egyik lehetősége volt a deizmus. Ez Isten létét tudomásul veszi, de úgy tanít, hogy Isten csak megalkotta, de nem kormányozza a világot. Isten létét elfogadja, de az Egyházat elutasítja pl Voltaire.

​Deizmus

1.6 Felvilágosodás

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

​A természet kultusza, amelyet Rousseau hirdetett. Az utóbbi, a vallási türelem

Naturalizmus

​Az újkor sajátja. Az emberi szabadságjogok nyilatkozatai (1776, 1789, 1946) mind magukévá tették, a II. Vatikáni Zsinat óta a Római Katolikus Egyház is hivatalos tanításává tette.

​​Tolerancia

1.6 Felvilágosodás

Multiple Choice

Csak az észtől várták az egyetemes eligazítást:

• Szabadkőművesek

• Szekularizáció

• Racionalizmus

• Deizmus

Multiple Choice

Úgy rendezkedtek be, mintha Isten nem is létezne!

• Szabadkőművesek

• Szekularizáció

• Racionalizmus

• Deizmus

Multiple Choice

Isten megalkotta, de nem kormányozza a világot!

• Szabadkőművesek

• Szekularizáció

• Racionalizmus

• Deizmus

2.1 A felvilágosult abszolutizmus

• A Trienti Zsinat óta az immáron szent életű pápák intenzív befolyást gyakoroltak az Egyház életére. Megszilárdult az egyházi centralizmus.

• Az egyházi élet rendeződése azonban nem tetszett a püspököknek és a fejedelmeknek. Ők nem vették jó néven belső viszonyaik ellenőrzését.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

2.2 A felvilágosult abszolutizmus

• A római irányítás elhárításában az önérzetes püspökök szövetségest találtak az államérdeket abszolutizáló uralkodókban, akik alattvalóiknak egyedüli irányítói akartak lenni.

• Rómától iparkodtak elszakadni, illetve elszigetelődni, a papokat pedig csak erkölcsi nevelőknek szánták. Több ilyen mozgalom volt Európában.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

2.3 A felvilágosult abszolutizmus

Franciaország

• Franciaországban a nemzetegyházi tendenciák erősödését már X. Leó konkordátuma segítette (1516), amelyben átengedte a királynak a püspökök jelölését.

• A francia klérus afelé hajlott, hogy a pápának nincs joga beavatkozni a francia egyház belügyeibe. Ez a gondolatrendszer a „gallikanizmus”, amelyet XIV. Lajos is örömmel fogadott.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

2.4 A felvilágosult abszolutizmus

​Janzenizmus

• A Rómával folytatott vitákban a gallikanizmus szövetségese lett egy komor eretnek tévtan, amelyet Cornelius Jansen belga püspökről (†1638) janzenizmusnak nevezünk.

• Ez a vallási igényesség és szigor leple alatt a kevesek kiválasztottságát hirdeti.

• Következménye, hogy az átlagemberek elmaradtak a szentségek vételétől.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

2.5 A felvilágosult abszolutizmus

​Jézus szíve kultusz

• A janzenisták az erkölcsi lazaság terjesztésével vádolták a jezsuitákat, akik igyekeztek megkönnyíteni a hívek útját a szentségekhez.

• A gyakori szentáldozás érdekében terjesztették a Jézus Szíve tiszteletét is, amely Alacoque Szent Margit (†1647) francia apáca látomásaiból váltak ismertté.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

2.6 A felvilágosult abszolutizmus

​Jezsuita rend feloszlatása (1773)

• A jezsuiták ellenségei azonban rávették XV. Lajost a rend betiltására (1764), majd az európai fejedelmi udvarok összefogásával megfélemlítették XIV. Kelemen pápát, aki feloszlatta a rendet (1773).

• A lengyel rendtartományban (Poroszország, Oroszország) azonban nem hirdették ki a rendeletet, így a rend ezekben tovább működhetett.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

2.7 A felvilágosult abszolutizmus

​Febronianizmus (Rajna-vidéki püspökök)

• Johann Nikolaus von Hontheim (1701–1791) trieri segéd-püspök Justinus Febronius álnéven kiadott könyvében igen korlátozott jogokat tulajdonít a pápának. Szerinte csak méltósága van, hatalma nincs más püspökök fölött.

• Ez a gondolatrendszer, a „febronianizmus” kedvező fogadtatásra talált a Rajna-vidéki püspököknél.

• Formális egyházszakadás azonban szerencsére nem jött létre.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

2.8 A felvilágosult abszolutizmus

​Jozefinizmus

• Mária Terézia (1740–1780) a Szentszék tudta nélkül hozott – országában egyébként hasznos – intézkedéseket.

• Fia, II. József (1780–1790) pedig függetlenítette az „államegyházat” Rómától, a legtöbb szerzetesrendet pedig feloszlatta.

• Az ő elképzeléseit nevezzük „jozefinizmusnak”. Halálos ágyán szinte vala-mennyi rendeletét visszavonta, egyházpolitikájának hatása azonban tovább élt.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

Multiple Choice

A pápának nincs joga beavatkozni a francia egyház belügyeibe.

• Febronianizmus

• Jozefinizmus

• Janzenizmus

• Gallikanizmus

Multiple Choice

Vallási szigor leple alatt kevesek kiválasztottságát hirdette:

• Febronianizmus

• Jozefinizmus

• Janzenizmus

• Gallikanizmus

Fill in the Blanks

3.5 A forradalmak kora

​VII. Piusz

• A pápa, VII. Piusz (Luigi Barnaba Chiaramonti, 1800–1823) részt vett a koronázáson.

• Később az angolellenes blokád kérdésében Napóleon szembekerült vele.

• A császár elfoglalta Rómát (1809), majd Franciaországba hurcolta a pápát.

• Az Egyházi Államot a bécsi kongresszus (1815) állította helyre.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"

4.5 A romantika és a

katolikus megújulás

• A pápa újjászervezte az angol hierarchiát. A katolikus püspöki székhelyeket olyan városokba helyezte, ahol nem volt anglikán püspök, általában a modern ipari nagyvárosokba.

• ​Az angol államegyház püspökei maradtak a régi mezőgazdasági területeken.

  A vallásszabadság jellemző az Amerikai Egyesült Államokra is, ahol a katolikusok száma egyre nő. A növekedést nemcsak a bevándorlás idézi elő, hanem a sok megtérő is. A híveket áldozatkészség és aktivitás jellemzi.

Egyháztörténelem 33. - A "hosszú XIX. század"