az egyetlen tündér

Az egyetlen tündér

(részletek)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki mindig arra vágyott,

hogy találkozzék egy igazi tündérrel.

Egyre csak járta a réteket, mezőket, s ha virágot lelt, belekukkantott a

kelyhébe, mert köztudomású, hogy abban laknak az igazi tündérek. Virágot
lelt is sokat, de tündért egyet sem.

Egyre rótta az erdőt-mezőt holdvilágos estéken, mert mindenki tudja,

hogy olyankor a tündérek a harmatos füvön táncolnak, s gyönyörűségesen
énekelnek. De a harmatos füvön csak a szentjánosbogárkák járták villanó
táncukat, és nem énekelt ott más csak a könnyű szellő.

Ezen úgy elbúsulta magát az ember, hogy nem járt többé erdőn-mezőn,

csak a városi utcákat rótta, s lesütötte a szemét búbánatában. Végül ez lett a
szerencséje, ez a búbánat, mert jártában-keltében összetalálkozott Jutkával.
Jutka egészen pirinyó kislány volt. De azért nagy bátran felfelé tekintett,
mindig a magasba. Így találkozott a tekintetük. S annak a tündérkereső
embernek szinte elállott a szívverése. Jutka aranybarna szemében ugyanis
pirinyó kis tündér üldögélt.

Az ember örömében elmosolyodott, s ugyanakkor elmosolyodott Jutka

is. Megkérdezte tőle:

– Minek örülsz, te kislány?
– Én annak örülök – felelte ő –, hogy a szemedben egy kis tündért

pillantottam meg.

Az ember azt mondta erre, hogy butaság! Az ő szemében nincs

semmiféle tündér, nem is volt soha. Jutka csak a saját tündérének a
tükörképét látja az ő szemében. De a kislány nagyot nevetett, és azt
mondta:

– Hiszen tudnivaló, hogy csak egy tündér van. Nincs több, csak

egyetlenegy tündér!

– Hát, ha nincs több, akkor vigyázzunk, hogy el ne veszítsük ezt az

egyetlenegyet! – mondta az ember.

Azzal kézenfogta a kislányt, és így indultak el. Látták egymás szemében

a tündért, az egyetlen tündért.

Bizonyára ott csücsül a te szemedben is. Ezért hát hasztalan keresnéd

virágkelyhekben vagy holdsütötte tisztások harmatos füvén. De ha a
legszebb tükörbe, mások tükröző szemébe nézel, megláthatod te is az igazi,
az egyetlen tündért.

Hárs László