MAL (345)

Éppen olyan, mint egy kefe, mégsem fésülködsz vele.

Szereted vagy nem szereted, ha megeszed, megkönnyezed.

Fúr-farag, de mégsem ács, kopog, mint a kalapács. Fák orvosa, erdőben az otthona.

Szép leányka ül a fán, piros ruha derekán, szíve olyan mint a kő. Tudjátok, ki lehet ő?

Éjjel-nappal mindig jár, mégis egy helyben áll.

Fent lakom az égen, melegít a fényem. Sugárból van bajszom, este van, alszom.

Két kezemmel fülem fogom, ott csücsülök az orrodon.

A bajusza égnek áll, a borbélyhoz mégse jár. A konyhában üldögél, egeret fog, azzal él.

Lassan vánszorogva mászom, a házamat sose látom.

Púp hátán, de nem bánja, sivatagot körbejárja.