Lírai műfajok és verstípusok

A legelterjedtebb és legszubjektívebb lírai műfaj.

Lényege a költői én közvetlen megszólalása; a benne ábrázolt érzelmek egyneműek.

Tárgya, szerkezete egyszerű, külső formája általában strófikus, gyakori az ismétlés.

(a)  

Melyik az a műfaj, ami Vergiliust és Radnótit összeköti?

(a)  

Görög eredetű, fájdalmas, panaszos hangú lírai műfaj.

Alapélménye az elmúlás, a boldogság elvesztésének ill. elérhetetlenségének élménye.

(a)  

Rövid, tömör, csattanóra épülő, néhány sorból álló, általában disztichonban írt vers.

(a)  

A költő egy képzeletbeli személy helyzetébe beleélve magát annak monológját mondja el. Így a költői én a versbeli fiktív én (lírai én) egyértelműen elkülöníthető egymástól.

(a)  

Vallásos jellegű, az Istent, isteneket vagy valamely magasztos tárgyat, eszmét dicsőítő, fennkölt hangvételű, fohászkodó ének.

(a)  

Magasrendű, fennkölt témáról (istenek, ember és a haza sorsa, egy érzés, eszmény, magatartás).

Tárgya szerint lehet: egyéni és közösségi

Módszere szerint: dicsőítő és bölcselkedő

(a)  

Melyik lírai műfajt ismered fel?

Zaklatottság, az érzelmek és a gondolatok szenvedélyes hullámzása jellemzi.

(a)  

Egészítsd ki a mondatot! A tájleíró költemények közé azok a művek tartoznak, amelyek nem kizárólag, de meghatározó mértékben az embert körülvevő (a)   és élettelen természeti környezetet jelenítik meg, beleértve az ember által alkotott épületeket, tárgyakat.

Ezt a műfajt régebben a zsánerkép szinonimájaként kezelték, ma már az újabb vizsgálódások több ponton különbséget tesznek az (a)   és a zsánerkép között, hangsúlyozva a zsánerképben erősebben megnyilvánuló tipizálást.