A reformáció és az ellenreformáció

Luther Márton (a)   rendi szerzetes római útja során meggyőződött az egyház és a pápaság világias, romlott erkölcseiről.

Luther Márton leglényegesebb gondolata az volt, hogy a bűnt egyedül (a)   bocsáthatja meg.

Luther a(z) ................ árusítása miatt érzett felháborodása arra késztette, hogy fellépjen a(z) ..................... egyház megújításáért.

(a)  

Luther -------------- [CSAK ÉV] hozta nyilvánosságra 95 tételből álló bírálatát (a)   [CSAK HELY].

"Ha megveszik a bűnbocsánatot, illetőleg a bűnbocsánatot hirdető levelet, akár a jövő bűnökért sincs szükség a bűnbocsánatra, magába szállásra vagy bűneink fölötti fájdalomra." (Johannes Tetzel, domonkos szerzetes tételeiből idézet). Minek a vásárlására buzdít a szerződ? [EGY SZÓ]

(a)  

A viták kereszttüzében kristályosodtak ki egy új felekezet (evangélikus/lutheránus) tanai, eszerint (a)   üdvözít, nincs szükség költséges egyházi szertartásokra, egyházi adókra.

Luther Márton nyomán megindult a(z) (a)   , azaz az egyházi birtokok világi kézbe adását.

Luther Márton elvetette a(z) (a)   és Szűz Mária közbenjáró szerepét, s ezzel a tiszteletüket is. Arra hivatkozva tett így, hogy a Biblia szerint nincs más közbenjáró Jézuson kívül.

Luther Márton hirdette, hogy az isteni kinyilatkoztatás egyedüli forrása a(z) (a)   .

"Eleve elrendelésnek pedig Istennek azt az örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel."

Kitől származik a fenti idézet?

(a)