Oly, rég bámulok a nagy vízen túlra,
Tényleg, újra meg újra, furcsa, sosem tudom miért…
Várom, legyek apa csodalánya,
De a víz kék színe vár ma, ez nagyon is megkísért…
Ez a lázas szív fura ritmust ver,
Csakis engem hív ez a titkos hely,
Igen, értem súg ez a tiltott út, ide vágyom rég…
Ahogy csillan a távoli fény, az úgy hív!
Csak nekem szól, én tudom jól!
És, hogy mennyire messzire visz az sem számít
Ott legyek én, hol az ég a vízhez finoman hozzáér…
Látom, hogy a szigeten az élet, mára igen-igen szép lett,
Napunk nagyon felvirult…
Látom, nincsen felesleges ember,
Mégis, úgy hiszem engem, most hívogat egy másik út…
Tudom, élen járni az álomszép,