Mű befejezése

,,Talpra magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!"

• ,,Rabok legyünk vagy szabadok?Ez a kérdés, válasszatok!"

• ,,Kik szabadon éltek-haltak,

  Szolgaföldben nem nyughatnak."

• ,,Kinek drágább rongy élete,

  Mint a haza becsülete."

• ,,Mit rákentek a századok,

  Lemossuk a gyalázatot!"

,,Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,"

• ,,Eszébe jut, kotkodákol,

  S nem verik ki a szobábol."

• ,,Régi cseléd vagy a háznál,

  Mindig emberűl szolgáltál,"

• ,,Válogat a kendermagban,

  A kiskirály sem él jobban."

• ,,Lám, csak jó az isten, jót ád,

  Hogy fölvitte a kend dolgát!"

,,De nem ám a patak csillámló habjára,

Hanem a patakban egy szőke kislyányra,"

• ,,Kilátszik a vízből két szép térdecskéje Kukoricza Jancsi gyönyörűségére."

• ,,Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,

  Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza"

• ,,A szőke kislyánynak karcsu termetére,

  Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére."

• ,,Faluvégen nyája mig szerte legelész,

  Ő addig subáján a fűben heverész."

,,A folyó oly símán, oly szelíden

Ballagott le parttalan medrében,"

• ,,Szinte hallott lépteik csengése,

  Mint parányi sarkantyúk pengése."

• ,,Nem akarta, hogy a nap sugára

  Megbotoljék habjai fodrába’."

• ,,Köztök egy csak a nyilás, azon át

  Látni távol kis falucska tornyát."

• ,,Ott, hol a kis Túr siet beléje,

  Mint a gyermek anyja kebelére."

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

• Elhull a virág, eliramlik az élet...

  Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!

  Ki most fejedet kebelemre tevéd le,

  Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?

• Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre

  Könnyezve borítasz-e szemfödelet?

  S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,

  Hogy elhagyod érte az én nevemet?

• Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

  S még benne virít az egész kikelet,

  De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

  A tél dere már megüté fejemet.

• Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,

  Fejfámra sötét lobogóul akaszd,

  Én feljövök érte a síri világból

  Az éj közepén, s oda leviszem azt,