Melyik műből származik az idézet?

,,A tiszthelyettes éppen így szólt Medve Gáborhoz, aki nehézkesebben tápászkodott fölfelé,mint Czakó:

- Föl!

Máris visszatért tehát anyanyelvünkre. A monarchia úgynevezett közös hadseregében szolgált, ahol német volt a vezényszó. Bognár mindig magyarul beszélt, Schulze azonban gyakran fordította németre a szót. „Am Gang mit Mantel im entwickelte Linie Vergaterung!” - recsegett ránk. Vagy: „Doppelreihe, rechts um! Halbkompanie! Marschieren. Zum Marsch!” - és mi tudtuk, hogy mit kell csinálni. Volt úgy, hogy az egész kihallgatásnak - „rapport”-nak -németül kellett elmondania a szolgálatátadás-átvételt, jelentést, kérelmet. Így gyarapítottuk a nyelvtudásunkat.”

• Mándy Iván: Konyhafal

• Ottlik Géza: Iskola a határon

• Mészöly Miklós: Jelentés öt egérről

• Weöres Sándor: A teljesség felé

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek

És szél támad. És fölzeng a világ.

 

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszünhetett dobogni szive -

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.

• Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?

• Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

• Pilinszky János: Harmadnapon

• Weöres Sándor: Hajdan hársfa voltál...

,,Az őr nem felelt. B. zsebre tette a szabadulólevelet, s kiment a kapun. Néhány lépés után hátra akart volna nézni, de erőt vett magán, s továbbment. Figyelt, nem hallott lépteket maga mögött. úgy gondolta, ha eléri a villamost, anélkül, hogy egy kéz nehezednék hátulról a vállára, vagy ugyancsak hátulról a nevén szólítanák, akkor feltehetően végképp elengedték. Végképp?

Amikor a villamosmegállóhoz ért, hirtelen hátrafordult: senki sem jött mögötte. Nadrágzsebébe nyúlt, de nem volt zsebkendője, mellyel megtörölhette volna a homlokára kicsapott verejtéket. Fellépett az épp eléje csikorgó villamosra. A pótkocsiról ugyanakkor egy börtönőr szállt le, s az első kocsi mellett elhaladva egész ragyás arcával s apró szemével hosszan, kihívóan szemügyre vette B.-t. Ez nem köszönt neki. A villamos elindult."

• Déry Tibor: Szerelem

• Déry Tibor: Anna néni

• Németh László: Iszony

• Németh László: Irgalom

,,A nyolc ökrös szekér nyolc béressel és egy gazdával búzát fuvarozott a simontornyai állomásra. A berakodás után az emberek kaptak valami borravalót a kereskedőtől. A pénzen szokás szerint mindnyájan dohányt akartak venni, egyik társukat bízták meg a vásárlással. Visszajövet a falu és a puszta között megálltak, hogy ki-ki átvegye a részét. Min verekedtek össze? Pontosan sose derült ki."

• Déry Tibor: Felelet

• Illyés Gyula: Puszták népe

• Németh László: Gyász

• Ottlik Géza: Hajnali háztetők

,,Lebbencsleves volt vacsorára, meg a délről megmaradt lencsefőzelék. Az emberek összeültek a tűzhely köré, a fal menti lócákra meg az ágyak szélére, de az étel semmivel sem fogyott gyorsabban, mint délben, a német megszállás alatt; másodszorra már senki nem szedett tányérjába. Lefeküdniük sem nagyon akaródzott; minek aludni, ha a razzia amúgy is felkelti őket! Közvetlenül vacsora után csak Anna néni tért nyugovóra; a várandós fiatalasszony szorított neki helyet, aki állapotára való tekintettel eddig maga feküdt az ágyban. A vénasszony, amilyen nagydarab volt, olyan nesztelenül aludt, mozdulatlanul és mélyen, mint a gyerekek, remélni lehetett, hogy nem fogja zavarni vendéglátóját. Barázdás barna arca, mint a kenyér a kendőben, békésen pihent a mécs könnyű fényében."

• Déry Tibor: Szerelem

• Illyés Gyula: Puszták népe

• Németh László: Iszony

• Déry Tibor: Anna néni

,,Csakhogy azoknak a színes ruháknak nem az volt a sorsuk, hogy Zsófi még egyszer fölvegye őket. Őszre kitört anyósával a háborúság, s elakadt a felejtés lassú hegesztő munkája is. A baj az volt, hogy Zsófi a temetés után Kovácséknál maradt, s még mindig nem határozták el, hogy mi is történjék vele. Az öregasszony meg Kurátor, a Zsófi apja is húzódozott a felszámolástól. Az természetes, hogy ha Zsófi elmegy, viszi a maga részét, de mi lesz a Sándoréval. Az öreg Kovácsné nagy despota volt, s tudta, hogy addig hatalmaskodhat a gyermekei fölött, amíg minden föld az ura nevén van. Épp ezért nem íratott semmit a fiaira, csak szóval mondta meg nekik, melyik kié. Sanyinak Sándor után ilyesformán maradt is föld, meg nem is, s mindenki gyanította, hogy az öreg Kovácsné elébb nyel karót, mintsem kiadjon valamit a magukéból."

• Németh László: Gyász

• Németh László: Irgalom

• Németh László: Emberi színjáték

• Németh László: Égető Eszter

,,Ugyanis leginkább csak ő volt, Medve Gábor volt az, aki piszkálgatta az ételt. Már az ebédnél is finnyásan turkált benne, a felét otthagyta. Azt sem mondhatnám, hogy derűs érdeklődéssel nézegette a színes kis reprodukciókat a falon, a Tulp tanár anatómiáját, a rajzokat, mi mindent. Vagy hogy élvezte a hely érdekes újszerűségét. Körül sem nézett jóformán, legfeljebb kikönyökölt az ablakba."

• Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról

• Ottlik Géza: Iskola a határon

• Ottlik Géza: Hajnali háztetők

• Déry Tibor: Befejezetlen mondat

,,Egyszerre csak azt éreztem, hogy a párna túlsó felén nincs ellenállás, s én ott fekszem fölötte, az ő ágyában; a nagypárna a kettőnk arca között. – Sanyi, ne játssz – kiáltottam, a párnát eldobva. S kétségbeesetten kúsztam vissza az ágyam szélire, ahol az éjjeli lámpa s a gyufa állt. Öt gyufát eltörtem, amíg meggyújtottam, s a kislámpa (melynek a fénykarikájában annyiszor lépdeltünk haza a Nagy utca kerítései alatt) az arcába került. Sanyi nem játszott. Vagy ha igen, akkor kitűnően. Félig nyílt szemmel, mozdulatlanul feküdt az ágyában."

• Németh László: Iszony

• Németh László: Irgalom

• Németh László: Gyász

• Németh László: Égető Eszter

,,Valami emberi életet hétköznap ilyenkor élt a puszta vagy másfél óráig, annyi ideig, amíg a béresek a rendelet átvétele után hazafelé ballagtak; a vacsorára várva össze-összeverődtek az ajtók előtt. Ma is elfogultan gondolok ezekre az estékre, mintha mindegyik egy-egy rejtelmes, ezer meglepetéssel fenyegető utazás lett volna. Ide-oda csavarogtam a sötétben. A konyhákból sárgás fény vetődött a gáderra, féloldalt megvilágította a férfiak csoportját; a sötétség anyagából kivésett féldomborművek voltak."

• Déry Tibor: Anna néni

• Németh László: Gyász

• Ottlik Géza: Iskola a határon

• Illyés Gyula: Puszták népe