frankok

keleti gótok

nyugati gótok

vandálok

Ravennában fényes udvartartása volt.

Római szakemberekkel vette magát körül, újjáépítette a vízvezetéket.

Arianus keresztény volt, így eretneknek tartották.

A keleti gótok ellenálltak a longobárdok támadásának a VI. században.

Gallia északi részének elfoglalása után elsöpörték a burgundokat is.

A frank törzsek bomló törzsi szervezetben éltek: a katonai vezető réteg már kezdett kiemelkedni az V. században.

Klodvig (482-511) véres küzdelemben legyőzte vetélytársait és megszerezte földjeiket.

Klodvig volt az első Meroving császár.

Klodvig népével csatlakozott a római egyházhoz.

Klodvig ariánus volt.

Klodvig utódai a Merovingok híveik között szétosztották a szerzett földbirtokokat, így megerősödhettek a majordumosok (udvarnagyok).

A birodalom újbóli egyesítése egy majordomus, Martell Károly nevéhez fűződik.

Martell Károly legyőzi Poitiers mellett az arabokat, így megállítja az előretörésüket Európába 732-ben.

Martell Károly megszerzi a királyi koronát a Merovingoktól 751-ben.

Kis Pippin megszerezte a királyi koronát, az utolsó Meroving uralkodót kolostorba záratták.

Kis Pippinről új uralkodóház lett elnevezve: Karolingok.

Kis Pippint halála után fia, Nagy Károly követi

keresztény hitre téríti szászokat

800-ban a pápa császárrá koronázza Rómában

A szabad frank harcosokra támaszkodva meghódítja a Lombard királyságot, Bajorországot, Pannóniát.

Az írásbeli teendők ellátására, oklevelek kiadására létrehozta a kancelláriát.

A korszakra az önellátás volt a jellemző, így a függőségben élőktől csak TERMÉSZETBENI JÖVEDELMEKET lehetett beszedni, pénzadót nem.

Károly grófságokra illetve őrgrófságokra osztotta birodalmát.

Károly kancelláriáján alakították a NAGYBETŰS írástípust.

Nagy Károly fia, Jámbor Lajos nehezen tudta egyben tartani a birodalmat.

843-ban Verdunben felosztották Nagy Károly unokái a birodalmat.

A Frank Birodalom, akár a többi germán királyság, nyomtalanul tűnt el.

A birodalom egykori vezető tisztségviselői (grófok, őrgrófok) időközben függetlenítették magukat a központi hatalomtól, és fontos uralkodói jogköröket szereztek meg (például adóztatás, hadseregszervezés, bíráskodás).

Délen kiújultak az arab támadások; a Földközi-tenger partvidékén (Szicília, Dél-Franciaország egyes részein) fontos hídfőállásokat szereztek, hajóhadaik pedig teljesen szétzilálták a tengeri kereskedelmet.

A 9. században meginduló normann (= ’északi ember’; viking, varég) támadások súlyos pusztításokat okoztak.

A vakmerő viking hajósok az Atlanti-óceánt átszelve benépesítették Izlandot és Grönlandot, és valószínűleg egy maroknyi csoport az ezredfordulóra Észak-Amerikába is eljutott.

A 10. században Európa nyugati felét a kalandozó magyarok támadásai is sújtották. A hadjáratok főleg a német területeket érintették, ahol a Keleti Frank Birodalom törzsi hercegségekre (szász, frank, bajor, sváb) esett szét.

A vikingek végigdúlták az Északi-tenger partvidékét, a folyókon felhajózva behatoltak a Európa belső területeire (Párizs, Novgorod).

A keleti frank területeket összefogó erőskezű uralkodók megállítják a magyar kalandozásokat is: 933. Merseburg I. (Madarász) Henrik, 955. Augsburg I. (Nagy) Ottó győzelme a magyarok felett.

962. I. Ottó császárrá koronázása, megalakult a Német-Római Császárság.

A nyugati gótok és a vandálok hispániai királyságát az arabok előretörése söpörte el.