Babits Mihály

Ady Endre

Petőfi Sándor

Radnóti Miklós

Szomorú csillag, életátkom képe,

Sugár ecset, mely festi végzetem,

Akárhová mégysz a mérhetlen égbe,

Te mindenütt egyetlen, idegen!...

Már szóltál. S megmondta az Úr régen szavaidban,

hogy jaj a prédával teli várnak, ahol tetemekből

épül a bástya, de mondd, évezredek óta lehet, hogy

így él benned a düh? ilyen égi, konok lobogással?

De addig mind kiált -

Kit két ezer millió embernek

sokaságából kiszemelnek,

te egyetlen, te lágy

bölcső, erős sír, eleven ágy,

fogadj magadba!...

Miképpenhogy az oly tűznek nincs semmi lángja,

Ki magátúl gyúlt fát az erdőben fogyatja,

Én szerelmemnek is, noha nincsen híre,

de életemet rontja.

Konsztantyin Dmitrics Levin

Axentyij Ivanovics Popriscsin

Akakij Akakijevics

Ivan Jakovlevics

Szabó Lőrinc - Tétova óda

József Attila - Körúti hajnal

Babits Mihály - Fekete zongora

Kosztolányi Dezső - A sárgahajú nő

Aztán nyílik a börtön-üvegajtó,

Szétszéled a kapatos társaság.

Felöltjük a holtak mosott ruháját,

És így lépünk egy új életbe át.

Valahogy szélesedik a csípõm is nem tudom mire vélni.

Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.

Különös volt abba a másik arcba belenézni.

Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.

Antoine s Desiré

– kabátjuk lobog –

már attól tartok, feldőlnek,

s féltem magam,

mi lesz, ha majd

túlontúl előredőlök,

de itt van a dal,

a számon kijön,

támasznak hasznos légáram.

Az első hang belülről szólal meg ebben a

csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa

hideg e- és i-betűvel beszél, de nem érted.

Kérdésnek kicsinyes

attól, ki megvetéssel néz a szóra,

ki látszatokba sose vesz,

csupán a lényeg mélye vonzza.

Másról, másról igyekeztem

írni, hiába! az éj, ez a rémes, rejtekező éj

rámszól: róla beszélj.

Mi kár, hogy szép eszméid újolag

Csak ollyan hírhedett almát teremnek,

Mely künt piros, de béle por.

És dobban, dermed a szív bent.

Két bordám közt már feszülő, rossz fájdalom ébred,

reszket ilyenkor s emlékemben oly élesen élnek

régmondott szavaid s úgy érzem testi valódat,

mint a halottakét -