"Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt."

(a)  

"Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

A mindenséggel mérd magad!"

(a)  

"Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz."

(a)  

"A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok."

(a)  

"Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek"

(a)  

"Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom."

(a)  

"be vagy zárva a Hét Toronyba

és már sohasem menekülsz."

(a)  

"Rózsa a holdudvaron,

aranyöv derekadon.

Kenderkötél,

kenderkötél nyakamon."

(a)  

"Uraságnak fagy a szőlő.

Neki durrog az az erdő.

Övé a tó s a jég alatt

neki bujnak a jó halak

iszapba."

(a)  

"A raktár megfeneklett bárka,

az öntőműhely vasladik

s piros kisdedet álmodik

a vasöntő az ércformákba."

(a)  

"Hazatér a földmíves. Nehéz,

minden tagja a földre néz.

Cammog vállán a megrepedt kapa,

vérzik a nyele, vérzik a vasa.

Mintha a létből ballagna haza

egyre nehezebb tagjaival,

egyre nehezebb szerszámaival."

(a)  

"Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszin, hallgat a mély."

(a)  

"Emlékezz, hogy hörögtél

s hiába könyörögtél.

Hamis tanúvá lettél

saját igaz pörödnél."

(a)  

"Mióta éltem, forgószélben

próbáltam állni helyemen.

Nagy nevetség, hogy nem vétettem

többet, mint vétettek nekem."

(a)  

"Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől

menekülő élő elől

a legutolsó menedéket."

(a)