Don Quijote lovát Sanchonak hívják, vele együtt emeli fel a szélmalom.

Dulcinea Don Quiote hölgye, akire gondol és akiért folyvást epekedik.

Sancho Panzát főleg az evés-ivás érdekli, és kényelmesen viteti magát a lovával evés közben is.

A Szent Benedek-rendi szerzetesek a részletben dromedárokon utaznak.

Don Quijote szerint az utazó úrnő egy varázslók által elrabolt hercegkisasszony.

Sancho Panzát jól helyben hagyják a barátok szolgálói a "csata" után.

Don Quijote azt kéri, hogy az úrnő utazzon Tobosóba, és köszöntse a nevében szíve hölgyét.

Don Quijote és az úrnő lovásza összecsapnak, az összecsapásuk kimenetele az egész könyvben nem derül ki, mert a szerző erre vonatkozó korabeli feljegyzést már nem talált.

Don Quijote egyáltalán nem olyannak látja a világot, mint amilyennek a többi ember, és nem hisz senkinek, aki meg akarja győzni.