Varró Dániel: Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk

Mi a viszony az levél feladója és címzettje között?

35

Jénikő, 16. aprilis 1720.

Üssék meg a dobot, fújják meg a készülőt, édes néném, már mi készen vagyunk. A gálya, aki urunkot fogja vinni, itt vagyon; amely hajók a portékát és a fejdelem embereit fogják vinni, azok is már rakodva vannak. Bercsényi úrnak egy nagy hajót rendeltek. Már mind az egész bagázsia elindult, csak mi maradtunk meg hátra; Forgács úr velünk lesz, és egynehány alávaló cseléden kívül hárman vagy négyen leszünk a fejdelemmel. És hét órakor reggel mi is abban a nagy vizihintóban ülünk. Tegnap pedig a fejdelem csak különösön szemben volt a vezérrel, és tőlle elbúcsúzván, nagy barátságát mutatta a fejdelemhez, és meg is ajándékozta egy szép török flintával, és nagy barátságoson váltak meg egymástól. De gondolja el kéd, hogy a török micsodaféle beszédekkel él. A fejdelem beszéd közben mondotta a vezérnek, hogy talám messze vagyon Rodostó, és hogy közelebb szeretett volna lenni a portához. Erre a vezér mondá, hogyha egy kevessé messze van is, de a hely alkalmatos, de ne gondoljad, hogy messze legyen, mert csak annyira vagyon, hogyha a rizskását itt megfőzik, odavihetik melegen. Ítélje el az ember az ő török mondását! Elég a', hogy mindjárt megindulunk, és még ezt a levelet bé kell pecsételnem. Azért most többet nem írhatok, hanem ha helyben érkezünk, mindenekről tudósítani fogom az édes nénémet, akinek Istentől jó egészséget kívánok, és láthassam meg kédet mentől hamarébb. Hanem csak arra kérem kédet, hogy írjon mentől gyakrabban, én pedig azt el nem mulatom. Polatéti, édes néném és az egészségre igen kell vigyázni. Mi ezennel megindulunk, már hét az óra.

Másold ki Mikes fenti leveléből a kapcsolatteremtő és a kapcsolatzáró részt! Nevezd meg őket!

[36. levél]

Rodostó, 24. aprilis 1720.

Édes néném, ha nem mondanám is, hogy ide érkeztünk, csak arról megüsmeri kéd, hogy honnét dátálom a levelemet. Elég az, hogy az Isten szerencsésen ide hozott mindnyájunkot. És mihent ide érkezett Bercsényi úr, mindjárt

anagramát csinált a város nevéből, és e’ jött ki belőle: ostorod. Ez igen hozzáillik a bujdosókhoz. Elég a’, hogy errőleleget lehetne elmélkedni, de azt hagyjuk másszorra[...]

. Az előző idézetben szerepel egy Bercsényi által készített betűrejtvény, egy anagramma. Próbáljátok ki, hogy

ti mit tudnátok összerakni a R-O-D-O-S-T-Ó betűkből! Mit gondoltok, miért találó a száműzöttek helyzetére

Bercsényi megoldása?

Mikes akkor is ír, amikor nem történik semmi különösebb esemény a környezetében, holott úti levelek írására

a történések, tapasztalatok megosztása, megörökítése szokott késztetni. A következő részlet alapján fogalmazzá-

tok meg, milyen más szerepe lehetett még az írásnak Mikes bujdosó éveiben!

„Az unadalomra pedig mindennap elég alkalmatosság adatik [...] Mindezekből el lehet ítélni, hogy nem kopik a

nyelvem a beszédben, hadd koptassam tehát a pennámot az írásban, mert arra elég időm vagyon, és a’ beszélgetés gyanánt legyen.” (150. levél)

36. levelében arról is számot ad a levélíró kedves nénjének, hogy miként fogadták őket az örmények:

„Amidőn meghallották az örmények, hogy közikben jövünk lakni [...] azonnal a kadiához (vagy a török bíróhoz)

mentenek, mondván néki, hogy azt hallották, hogy a magyarok olyan hamisak, hogy az asszonyokon, leányokon

még az utcán is erőszakot tesznek.” Mit gondoltok, valójában mi az oka az örmények félelmének? Milyen veszélyekkel jár az, ha egy kultúráról, emberek csoportjáról úgy mondunk véleményt vagy ítéletet, hogy nem ismerjük alaposan?

Rajongói levelet készülsz írni valakinek, akire felnézel, akit nagyra tartasz. Írd meg a levél első bekezdését és záróformuláját, figyelembe véve a következőket:

• megfelelő megszólítás és záróformula használata

• a levélírás okának megnevezése

• a címzetthez, munkájához kapcsolódó érzések megfogalmazása