Költői hitvallás. Vallomásszerű mű, melyben a költő vall a költészethez fűződő viszonyáról, az irodalom, a művészet feladatáról.

(a)  

Különösen dinamikus, feszült, indulatokkal teli ábrázolásmód, Feltételezi a konfliktust és más feszültségkeltő elemeket.

(a)  

Lírai elemekkel átszőtt verses epikai műfaj. Versben írt hosszabb, rövidebb költői elbeszélés, melyben erőteljes líraiság is megjelenik a hangulatban és a nyelvi megformáltságban.

(a)  

Lírai műfaj. Az elmúlás, a boldogság elvesztése, elérhetetlensége jelenik meg benne. Elfogadott értékhiányos állapotot fejez ki.

(a)  

A hely, az idő és a cselekmény egysége (egy helyszín, rövid időtartam, egy szálon futó cselekmény) ; a drámatörténet bizonyos korszakaiban elfogadott norma.

(a)  

Görög eredetű lírai műfaj. Istent vagy valamely eszmét dicsőítő, imaszerű, magasztos hangú költemény. Kérés fogalmazódik meg benne, mely mindig a hiány állapotában keletkezik. Jellemző szerkezete: kérés, indoklás, kérés.

(a)  

Napjainkban olyan költői látásmód, amely harmonikusnak ábrázolja az ember és a természet, eszmény és realitás viszonyát.

(a)  

Szerkesztési elv, ahol a különböző idősíkokhoz eltérő értékminőségek társulnak. A lírában az így szerkesztett művek verstípusának elnevezése.

(a)  

A bibliai szövegek szentként való elfogadásának folyamata.

(a)  

Esztétikai minőség, amely nevetséges hatást kelt; forrásai pl. látszatérték értékhiányának leleplezése, kontraszt kisszerű ember és nagyra törő szándék, jelentételen cél és nagyarányú eszközök, helyzet és magatartás között stb.

(a)  

A költő életében megkapott és vágyott dolgok összevetése; a lírai én személyes életét mérlegre tevő, s ezzel együtt a mindenkori ember létének értelmére, irányulására is rákérdező alkotás.

(a)  

Vonalszerűen előrehaladó szerkesztésmód jelzője. Időben kronologikus, térben ugrások nélkül halad előre, cselekményvezetés ok-okozatiságra épül.

(a)  

Az ilyen elbeszélő a valószerűség látszatát keltve szigorú oksági és időrendben halad előre. Amikor a történet menete megköveteli, tájékoztatja az olvasót a szereplők előéletéről, céljairól, indítékairól. Ha kell, részletező leírásokkal, felsorolásokkal szolgál.

(a)  

(latin) 1. Alapgondolat, vezérlő eszme. Egy műben többször felbukkanó részlet, mozzanat, amely változatlanul vagy variálva ismétlődik. 2. Indítóok, erkölcsi indíték.

(a)  

Fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangvételű lírai költemény. (A címadás jellemzően: ...-hoz.)

(a)  

A lírai én önmagával vitázik valamilyen válságos élethelyzetben.

(a)  

Olyan történet, amely valamilyen igazság, tanítás, erkölcsi vagy vallási tanulság bizonyítására szolgál.

(a)  

(gör. lat.) 'hozzámondás, kifejtés, körülírás' Átdolgozás, átfogalmazás. Egy irodalmi mű tartalmilag hű átírása. Azt intertextualitás egyik megjelenési formája.

(a)  

(görög, "dalt gyúnyosan előadni") Egy mű, műfaj, művész vagy irányzat tréfás utánzása. A túlzás eszközeivel emeli ki a célzott stílusának jellegzetességeit.

(a)  

Olyan személy, aki isteni megbízás alapján Isten üzenetét közvetíti a közösségnek, a jelen állapotának kritikusa.

(a)  

Epikus közlésforma, amelyben a narrátor szólama valamely szereplő nézőpontját tükrözi anélkül, hogy átadná a szót a szereplőnek. Formailag egyes szám harmadik személyű.

(a)  

Irodalmi hős, aki olyan általános vonásokkal, jellemzőkkel rendelkezik, melyek egy embercsoport vagy egy társadalmi réteg legjellegzetesebb vonásait tükrözik.

(a)  

Közkinccsé vált költői kép, fordulat, amely nemcsak a művészetekben hordoz jelképes jelentést, és a hozzá kapcsolódó képzetek (pl. az állam hajója, utazás = élet).

(a)  

Esztétikai minőség, nagy emberi értékek hirtelen és visszafordíthatatlan pusztulása. Hatása megrendítő és felemelő (lásd katarzis)

(a)  

Látnok, jós, igehirdető. A XIX. században használt elnevezés a népvezérszerepet vállaló, fennkölt, profétikus költőkkel kapcsolatban.

(a)  

Látnok, jós, igehirdető. A XIX. században használt elnevezés a népvezérszerepet vállaló, fennkölt, profétikus költőkkel kapcsolatban.

(a)  

Olyan nyelvhasználati mód, amely kifejezi a beszélő viszonyát, attitűdjét a közlendőjéhez.

(személyes, vallomásos, kihagyásos, részletező, személytelen, tárgyilagos, ironikus, lírai, leíró, jelenetező, élőbeszédszerű, szónokias)

(a)  

Magyarul szövegköztiség. A mű az olvasóban felidéz egy másik szöveget. Az alkotás a már létező történetek, képek, szimbólumok újrarendezése.

(a)  

Az óda egyik válfaja, melyet szertelenül szenvedélyes hangvétel, szeszélyes képalkotás, csapongó témavilág jellemez.

(a)