Görög eredetű lírai műfaj, fájdalmas tárgyról, kiengesztelődött hangon szóló költeményt jelent. Elsősorban a hangneméről lehet felismerni: nosztalgikus, lemondó.

Élményeken alapuló lírai műfaj. Egyszerű érzelmet tisztán, közvetlenül kifejező, kisebb terjedelmű, kerek szerkezetű, egységes hangnemű költemény. Tárgyköre változatos, jellegzetes csoportjai: bordal, hazafias dal, szerelmi dal, stb.

Verses epikai műfaj, Magyarországon a romantika korában lett népszerű. Szoros kapcsolatot tart az eposszal, esetenként a meséhez közelít.

A múlt és jelen értékbeli összevetésén alapuló költemény, amelynek mérlege a pozitív múlt javára dől el a negatív jelen ellenében.

A három irodalmi műnem egyike. Színpadon előadható eseménysort ábrázol, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát dialógusaikból, monológjaikból és tetteikből ismerhetjük meg.

A cselekmény egy kiemelkedő hős halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg. Bukása a félelem és együttérzés érzelmeit váltja ki a nézőből, amit katarzisnak nevezünk.

A dráma öt részének az egyike amelyben a bonyodalmak és a konfliktus beteljesedik.

Olyan drámai alkotás, amely a dráma alapvető formai követelményeit betartja (párbeszédek, konfliktusok, jelenetek – tehát színpadi előadásra alkalmas), de a cselekménynél fontosabb a filozófiai mondanivalóval rendelkezik.

Szubjektív, belső nézőpontú, érzelemközpontú. Műfajai: elégia, dal, himnusz, stb.

Színpadon előadható, formailag párbeszédes. Műfajai: tragédia, komédia, drámai költemény.

A középpontjában egy történet áll. Közlője az elbeszélő, aki leginkább kívül áll a történeten, egyes szám harmadik személyben beszél. Műfajai: regény, novella, elbeszélő költemény, eposz, stb.