"Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!"

De hát Melinda! oh! hát a haza!

Itten Melindám, ottan a hazám -

A pártütés kiáltoz, a szerelmem

Tartóztat. - Énrám bíz a szúnnyadó

Gondatlan - énrám tevé le a

Szegény paraszt elfáradt csontjait:

Nem vélik ők a zendülést, mivel

Bánk a király személye - esküszöm

Meg is fogok felelni ennek

Meghalni - nem királyi széken - ah!

Érzem - Egy királynak

Kell látni minden könnyeket: magának

Könnyezni nem szabad.

Nincs, egy sincs. Jobban remeg

Előtte (Bánk bánra utalva) minden, mint előttem. - Endre!

Te gyenge Endre!

(Egy kardot kap.)

Ott van a haza,

Hol a haszon - s miért ne húzzam azt?

Fájdalminak lehetne istene;

De ember is lehet ha tetszik: én

Isten vagyok csak lenni kénytelen;

Azonban ember lennem nem szabad. -

A jó merániak legszebb lovon

Ficánkolódnak - tegnap egy kesej,

Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk

Feleség- és porontyainkat kell befogni,

Ha veszni éhen nem kivánkozunk.

Nézd, uram, e csüggedést! - Király,

A büntetés már ennek irgalom.

Lopni jöttem ide; mivel a szegény

Anya s gyermekek velem - (Elfojtódik.)

Nem a nagyúrtól - nem az egész

Országtól; én csak rettentő királyi

Nénémtől irtózok; mert hogy gyanút

Ne tenne Myska bán által kerestet.

Elmenjek-é? hová menjek?

Oly igen szerethetém (Ottóra céloz)

Még akkor is, hogy megcsalt engemet:

De már ma félénk gyilkossá leve.

...

Nagyasszony!

Hidd el, királyi udvarodra nem

Vagyok én teremtve. Itt nekem hideg,

Lármás, világos minden, oly nagyon -

...

A magányosságnak édes

Ölében voltam én nevelve, ott

Tanultam esmerni egy jobb világot. Ottó!

Pokolbeli

Tűz ége csontjaimban s a királyné

Aludni ment - álmos volt.

Ki volt Fülöp királynak gyilkolója! - -