A szervezet által befogadott tapasztalatok úgy alakulnak át, hogy illeszkedjenek a már meglévő sémákhoz, hatékonyabbá téve őket.

A gyerekek a világot a maguk számára szimbólumok, vagyis képzeleti képek, szavak és gesztusok segítségével képesek leképezni.

Egyesek közülük kimutatják nyugtalanságukat, amikor az anya kimegy a szobából, de amint visszatér, azonnal keresik a közelségét, és hamar megnyugtathatók.

Amikor az anya visszatér, ambivalens viselkedést tanúsítanak: egyszerre keresik a közelségét és próbálják kifejezni dühüket.

Konfliktusos érzelmeket mutatnak az anya iránt, amiben a harag és az anya tekintetén való merev függés, vagy a közeledési vágy és a félelem egyaránt jelen van.

Ha az anya próbál közeledni, vagy őket ölbe venni, néha tiltakoznak, máskor nem, de nem is próbálják meg őt maguk mellett tartani.