Verses imádság, himnusz.

(a)  

Vándoréletet élő értelmiségiek latin nyelvű, világi jellegű, szatirikus, a világi gyönyöröket dicsérő költészete a 11–13. században.

(a)  

A középkori provanszál irodalomban olyan költő, aki a költészetet csupán kedvtelésből műveli. Költészetük főképp dalokból állott, amelyben a költő szíve hölgye iránti hódolatát, szerelmét adta elő.

(a)  

Drámai műfaj, amelynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum, főszereplője a tragikus hős.

(a)  

Törvény, tanítás'; Mózes öt könyve, a zsidó nép legrégibb írásos emléke, amely leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől kezdve az Istennel kötött szövetségein keresztül a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.

(a)  

Olyan nyelvemlék, amely összefüggő gondolatokat tartalmaz.

(a)  

Olyan szó, szókapcsolat vagy mondattömbnyi terjedelmű nyelvemlék, amely egy másik nyelvű szövegbe ágyazva őrződött meg.

(a)  

A korstílusnál szűkebb fogalom, egy vagy több művészeti ágra terjed ki, melynek alkotóit elsősorban stílusjegyeik kötik össze.

(a)  

A Héber Biblia görög fordítása (Kr. e. 3. század).

(a)  

Az ősmagyar kultúrából származó, később a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, természetvarázsló népszokás.

(a)  

A versnek egységenként visszatérő része, helye a legtöbbször a strófa vége, de kezdheti is a szakaszt.

(a)  

A dráma bevezető része, amely összefoglalja az események hátterét, ismerteti a legfontosabb tudnivalókat, a történtek előzményeit, a mű alapgondolatát.

(a)  

Öt ütem, amely valójában hat, de a harmadik és hatodik verslába csonka, fél versláb.

(a)  

Egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak összessége, illetve a mítoszokkal foglalkozó tudomány.

(a)  

Jézus szenvedéstörténetét megjelenítő misztériumjáték (vallásos színjáték, amely bibliai jeleneteket dolgozott fel).

(a)  

Fenséges tárgyról emelkedett stílusban írt költemény. Ünnepélyes, emelkedett hangú, magasztos tárgyú, rendszerint bonyolult ritmikájú és felépítésű lírai műfaj.

(a)  

Régi korból származó írott följegyzés, amelyből a nyelv régebbi állapotára, jellemző sajátságaira lehet következtetni.

(a)  

Görög eredetű szó, jelentése: monda, mese, történet. Istenekről vagy többnyire isteni eredetű, emberfeletti képességekkel rendelkező hősökről szóló elbeszélés.

(a)  

A középkori költészet egyik ága, fontos témája a vágyakozó szerelem és az önfeláldozó hősiesség.

(a)  

Egy-egy kor művészetének egészére vagy nagy részére általánosan jellemző stílusjelenségek összefoglaló megjelölése.

(a)  

Az egyházak által hitelesnek, Istentől sugalmazottnak elfogadott bibliai könyvek összessége.

(a)  

Istenséget megszólító óda.

(a)  

Olyan dal, amelyben a költő egy másik személy helyzetébe képzeli magát, az ő nevében szólal meg.

(a)  

Az antik görög tragédiákra jellemző dramaturgiai követelmény – a hely, idő és cselekmény egysége; a klasszicizmus kötelezővé teszi.

(a)  

Olyan műfaj, amely többféle művészeti ágban megjelent a késő középkortól kezdve, központi alakja a csontvázhalál, aki táncba viszi, majd sírba kényszeríti az embereket.

(a)  

Az események időrendiségét nem feltétlenül követő, de szépirodalmi igénnyel írt, latin nyelvű, középkori történeti műfaj, melyben a valóság és a mesés elemek szabadon keverednek.

(a)  

Azonos tövű szavak ismétlődésén alapuló szóalakzat.

(a)  

’Örömhír’; a Jézus élettörténetét, tanítását és beszédeit tartalmazó négy újszövetségi könyv neve.

(a)  

Olyan mítosz, amely a föld, a világ, az ember kialakulásának vagy egy közösség mitikus ősének tulajdonított hős történetét mondja el.

(a)  

deus ex machina

(a)  

epitheton ornans

(a)  

enumeráció

(a)  

in medias res

(a)  

propozíció

(a)  

invokáció

(a)  

Kötött versformájú nagyepikus irodalmi műfaj; olyan hősköltemény, amelynek főszereplője hérosz, félisten – származásából fakadó különös képességei révén egy közösség életét meghatározó tettet hajt végre, vagy eszményként szolgál.

(a)  

Az ókorban minden disztichonban írt vers; később rövid, tömör, csattanós lírai műfaj, amelynek versformája a leggyakrabban a disztichon.

(a)  

Az ókori görög irodalomban minden disztichonban írt hosszabb költemény neve, később bánatot, fájdalmat kifejező versre alkalmazták az elnevezést.

(a)  

Görög eredetű lírai műfaj, gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott dialogikus forma, amely idilli, bukolikus, azaz pásztori világot mutat be hexameteres verseléssel.

(a)  

Pentameterből és hexameterből álló, két sorfajtát váltakoztató, időmértékes versforma.

(a)  

Rövid, egyszerű szerkezetű lírai költemény, egyetlen érzelmet fejez ki, gyakori benne a visszatérő, refrénszerű sor, könnyen énekelhető.

(a)  

Ragadd meg a napot; Horatiustól származó szállóige, amely szerint érdemes kihasználni az adott pillanat lehetőségeit.

(a)  

Dal, vers; az ódához hasonló műfaj, később teljesen azonossá vált a jelentésük. A legismertebbek Horatius alkotásai.

(a)  

Műfajt és versformát is jelölő fogalom, itt az utóbbi jelentésben használjuk; Villonra jellemző versforma, amely három nyolcsoros, refrénnel végződő versszakból és egy ajánlásból áll, amely megismétli vagy variálja a refrént.

(a)  

A bibliai kánonba fel nem vett iratok.

(a)  

 Latin eredetű kifejezés, jelentése: kettős érzelmű, ellentétes, ellentmondásos.

(a)  

Egymás után következő szavak kezdőhangjának megegyezése.

(a)