Régi korból származó írott följegyzés, amelyből a nyelv régebbi állapotára, jellemző sajátságaira lehet következtetni.

(a)  

Verses imádság, himnusz.

(a)  

Vándoréletet élő értelmiségiek latin nyelvű, világi jellegű, szatirikus, a világi gyönyöröket dicsérő költészete a 11–13. században.

(a)  

A középkori provanszál irodalomban olyan költő, aki a költészetet csupán kedvtelésből műveli. Költészetük főképp dalokból állott, amelyben a költő szíve hölgye iránti hódolatát, szerelmét adta elő.

(a)  

Drámai műfaj, amelynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum, főszereplője a tragikus hős.

(a)  

A versnek egységenként visszatérő része, helye a legtöbbször a strófa vége, de kezdheti is a szakaszt.

(a)  

Egy bizonyos kultúra vagy vallás mítoszainak összessége, illetve a mítoszokkal foglalkozó tudomány.

(a)  

Jézus szenvedéstörténetét megjelenítő misztériumjáték (vallásos színjáték, amely bibliai jeleneteket dolgozott fel).

(a)  

Fenséges tárgyról emelkedett stílusban írt költemény. Ünnepélyes, emelkedett hangú, magasztos tárgyú, rendszerint bonyolult ritmikájú és felépítésű lírai műfaj.

(a)  

Görög eredetű szó, jelentése: monda, mese, történet. Istenekről vagy többnyire isteni eredetű, emberfeletti képességekkel rendelkező hősökről szóló elbeszélés.

(a)  

A középkori költészet egyik ága, fontos témája a vágyakozó szerelem és az önfeláldozó hősiesség.

(a)  

Egy-egy kor művészetének egészére vagy nagy részére általánosan jellemző stílusjelenségek összefoglaló megjelölése.

(a)  

Az egyházak által hitelesnek, Istentől sugalmazottnak elfogadott bibliai könyvek összessége.

(a)  

Istenséget megszólító óda.

(a)  

Olyan dal, amelyben a költő egy másik személy helyzetébe képzeli magát, az ő nevében szólal meg.

(a)  

Az antik görög tragédiákra jellemző dramaturgiai követelmény – a hely, idő és cselekmény egysége; a klasszicizmus kötelezővé teszi.

(a)  

Olyan műfaj, amely többféle művészeti ágban megjelent a késő középkortól kezdve, központi alakja a csontvázhalál, aki táncba viszi, majd sírba kényszeríti az embereket.

(a)  

Az események időrendiségét nem feltétlenül követő, de szépirodalmi igénnyel írt, latin nyelvű, középkori történeti műfaj, melyben a valóság és a mesés elemek szabadon keverednek.

(a)  

Azonos tövű szavak ismétlődésén alapuló szóalakzat.

(a)  

’Örömhír’; a Jézus élettörténetét, tanítását és beszédeit tartalmazó négy újszövetségi könyv neve.

(a)  

deus ex machina

(a)  

propozíció

(a)  

invokáció

(a)  

Kötött versformájú nagyepikus irodalmi műfaj; olyan hősköltemény, amelynek főszereplője hérosz, félisten – származásából fakadó különös képességei révén egy közösség életét meghatározó tettet hajt végre, vagy eszményként szolgál.

(a)  

Az ókorban sírfelirat; később rövid, tömör, csattanós lírai műfaj, amelynek versformája a leggyakrabban a disztichon.

(a)  

Lírai műfaj, gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott dialogikus forma, amely idilli, bukolikus, azaz pásztori világot mutat be hexameteres verseléssel.

(a)  

Rövid, egyszerű szerkezetű lírai költemény, egyetlen érzelmet fejez ki, gyakori benne a visszatérő, refrénszerű sor, könnyen énekelhető.

(a)  

Ragadd meg a napot; Horatiustól származó szállóige, amely szerint érdemes kihasználni az adott pillanat lehetőségeit.

(a)  

Műfajt és versformát is jelölő fogalom, itt az utóbbi jelentésben használjuk; Villonra jellemző versforma, amely három nyolcsoros, refrénnel végződő versszakból és egy ajánlásból áll, amely megismétli vagy variálja a refrént.

(a)  

A bibliai kánonba fel nem vett irat.

(a)  

 Latin eredetű kifejezés, jelentése: kettős érzelmű, ellentétes, ellentmondásos.

(a)  

Egymás után következő szavak kezdőhangjának megegyezése.

(a)  

Az elbeszélő, a történet elmondója:

(a)  

A reneszánsz eszmei háttere, középpontjában az ember és az antik kultúra eszménye és annak tisztelete áll. Művelője a reneszánsz korában az ember méltóságát hirdeti és az antik (görög–római) kultúrát tanulmányozza.

(a)  

szövegköztiség, szövegek közötti kapcsolatteremtés; olyan irodalmi eljárás, melynek során egy szövegbe idézet- vagy utalásszerűen beépül egy másik szöveg

(a)  

(latin, "összeütközés") műalkotásban ellentétes erők és értékek összecsapása , mely egyének vagy csoportok között játszódik le

(a)  

a szerző lelki életének, törekvéseinek, világfelfogásának őszinte, elmélkedő jellegű feltárása, benne több műfaj ötvöződik, pl. gyónás, ima, önéletrajz. Az első ilyen mű írója Szent Ágoston.

(a)  

közismert irodalmi kép, írói fordulat, cselekményelem. Az irodalmi műalkotásokban gyakran visszatérő motívum, amely különböző korszakokban és különböző szerzők műveiben azonos jelentéssel bír pl. út, utazás

(a)  

A magyar népi hitvilág különleges képességű személye (sámán). Természetfeletti erejére megkülönböztető jegyek is utalnak, pl. hat ujja van az egyik kezén, foggal születik, stb.

(a)