a szerelem költője

Veronában ismerte meg szerelmét, egy kicsapongó életet élő asszonyt, akit verseiben Lesbiának szólított

Verseivel nem tanítani akart, inkább személyes érzelmeit kifejezésre juttatni.

legkiválóbb költőket támogató Maecenas köréhez tartozott

pásztori témájú (bukolikus), párbeszédes formájú költeményeket írt

eklogáinak jellegzetes témája a polgárháború (Róma uralásáért folytatott harc) okozta veszteség és bizonytalanságérzés

Költészetének legjelentősebb, legnagyobb hatású csoportját az ódái alkotják, összesen százhárom ódájáról tudunk

Egyik alapelve az „arany középszer” (aurea mediocritas) elve a szélsőségeket kerülő, mértékletes életet írja elő.

A másik alapelve az „Élj a mának!” (más fordításban: „Ragadd meg a napot!”), azaz a „Carpe diem!” tanácsa

Ódái nagy hatással voltak a későbbi korok költőire, köztük magyar szerzőkre is. Példaképének tekintette őt Berzsenyi Dániel (1776–1836) és Babits Mihály (1883–1941) is.

Rómában jogot és retorikát tanult, majd hivatalnokként tevékenykedett, később a közügyektől elmenekülve irodalmi tevékenységének élt

Augustus császárral politikai konfliktusba került, mivel intézkedéseit nem támogatta, ezért a császár a Fekete-tenger melletti Tomiba száműzte

Szerelmi elégiái mellett legjelentősebb alkotása a Metamorphoses (Átváltozások) című, 15 könyvből álló, hexameteres mítoszgyűjtemény