A legkedvesebb regényeként tartotta számon, mivel megtalálta benne a főszereplőn keresztül, amire mindig is vágyott, a címből is leszűrhető, gazdagságot.

Jókai szerint a regény a legjobban sikerültek egyike, viszont a mellékszereplőknek köszönhetően, akik nem képesek a fejlődésre, megmutatja, hogy mi olvasók sem vagyunk erre képesek.

Jókai legolvasottabb regényeként tartotta számon a művet, tudatosan formálta meg saját magát a műben Tímár Mihály alakjában, akinek döntenie kellett két nő között, akik a gazdagság mellett a legfontosabbak voltak a számára.

A legkedvesebb regényeként tartotta számon, viszont már minden illúziójával leszámolt, így a mű a rezignált kiábrándulás regénye lett.

Társadalmi regény, hiszen bemutatja az író szülővárosán keresztül a pénz uralta társadalmi réteget.

Kalandregény, hiszen a történet szereplői, főleg a főszereplője sok-sok kalandon megy keresztül, melyek mind hozzásegítik a boldogság megtalálásához.

A bűnügyi regény műfajától sem

áll távol, hiszen több izgalmas eseménysora (Ali Csorbadzsi öngyilkossága, Athalie gyilkossági kísérlete, Krisztyán Tódor kémtevékenysége stb) van.

Analitikus, lélekelemző regénynek is nevezhetjük, hiszen a főszereplő belső monológjain keresztül feltárulnak bizonytalan gondolatai és lelkének sötét, bűntől sem visszariadó részei.

Az egyéni boldogság lehetőségeit keresi egy olyan világban, ahol ha nyitott szemmel jár és kihasználja az élet kínálta lehetőségeket, megtalálhatja saját bolsogságát.

A saját boldogság lehetőségeit tárja elénk, amit bárki elérhet, ha a főszereplő kínálta recept alapján keresgél.

Az egyéni boldogság lehetőségeit keresi egy olyan szreplőn keresztül, aki hirtelen meggazdagszik saját kitartó munkájának köszönhetően.

Az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában.

Metonimikus, hiszen a történések időrendi sorrendben játszódnak és közöttük ok-okozati összefüggések vannak.

Metonimikus és metaforikus egyszerre, hiszen a történések időrendi sorrendben játszódnak és közöttük ok-okozati összefüggések vannak, de ugyanakkor metaforákon keresztül is el lehet mesélni a történetet.

Metaforikus, hiszen a történetet leginkább az őt alkotó metaforákon keresztül lehet elmesélni.

Romantikus, hiszen stílusirányzat szempontjából a mű a romantikához sorolható.

Több helyszínen játszódik, melyek közül legfontosabb a valóságot, Komárom városát és egy elképzelt utópisztikus teret bemutató Senki szigete.

Több fiktív helyszínen játszódik: Szent Borbála hajó, Duna, Balaton, Komárom és a Senki szigete.

Több valóságos helyszínen játszódik (Nemesdomb, Tatabánya, Komárom) és több fiktív helyszínen (Vaskapu, Senki szigete)

Több fiktív helyszínen játszódik, mint valóságosan, hiszen egy romantikus regényről van szó: pl. Senki szigete, Vaskapu, Krisztyán szigetek.

Prométeusz istenség történetére, aki Zeusztól büntetést kapott, mely szerint sohasem lehet boldog a földön, mert ellopta a tüzet az emberek számára.

Midász királynak a történetére, aki sok-sok aranyat örökölt édesapjától, és ezért őt is, mint főszereplőnket arany embernek lehet nevezni.

Midász királynak a történetére, akinek Dionüszosz istennek segítvén teljesült legnagyobb kívánsága: minden amihez hozzáért arannyá változott.

Sziszüphosz király szívességet tett Zeusznak, aki megajándékozta őt kívánságának a teljesülésével: minden, amihez hozzáér változzon arannyá.

Ellentétes értékrenddel rendelkező szereplők: pl. Tímár és Krisztyán, Tímea és Athalie.

Szélsőségesen sarkított szereplők, akik vagy túlságosan negatívak vagy túlságosan pozitívak.

A természet bemutatása, szépségének szavakkal történő lefestése, mint pl. a Vaskapu és a Senki szigete.

A véletlen szerepeltetése, mely által Jókai a történet vége fele megmenti Tímárt Krisztyán halálán keresztül.

A műnek drámai csomópontokba való sűrítése, mint pl. Brazovics halála után a nők sorsa egykettőre megváltozik, mikor Tímár nagylelkűen felajánlja a segítségét.

Mindentudó elbeszélő, aki a szereplői gondolatairól is tud.

Korlátozott tudású elbeszélő, aki kívülről szemléli az elején a szereplőit, az eseményeket.

Szemtanú elbeszélő, aki maga is belép a történetbe és meglátogatja a szereplőit.

Objektív elbeszélő, aki szereplői lelki világát a belső monológajaikon keresztül tárja elénk.

Naturalista, hiszen fényképszerűen mutatja be a valóságot és az emberi ösztönök világát.

Realista, hiszen valóságos képet fest a 19. század eleji társadalomról, amelynek fő mozgatórugója a pénz, a vagyon volt.

Romantikus a kalandosságnak, a lírai nyelvezetnek, a drámai csomópontoknak és szélsőséges jellemeknek köszönhetően.

Szentimentalista, hiszen a szereplők egymás iránti érzéseit, érzelmeit részletesen mutatja be.