A széphistória a 16–17. sz.-ban feljegyzett, novellisztikus tartalmú, dallammal előadott verses-zenés elbeszélés. Nálunk a reformáció korában terjedt el. A legrégibb széphistória Tinódi szerzeménye (Jázon és Medea). A széphistóriák az európai reneszánsz vándortémák, folklór mondák, novellák és valóban megtörtént események feldolgozásai folklór elemekkel bővítve. A népköltészet és a széphistória szoros összefüggését számos adat bizonyítja. A Szilágyi és Hajmási népballada témája ismert széphistóriában is: valószínűleg 1560 előtt keletkezett a Szilágyi Mihály és Hagymási László históriája. Béla királyról és Bankó lányáról való éneket ismeretlen szerző 1570-ben horvát szöveg alapján írta. Népballadai változatát Moldvában jegyezték fel. De A katonalány balladatéma Európa-szerte ismert. A széphistória szerint a vén Bankó már annyira gyenge, hogy nem tud Béla királyhoz menni, fia pedig nincs, aki helyette szolgálatot vállalhatna. A legkisebb lányát küldi, aki csak akkor fedi fel nő létét, amikor hazafelé indul. Hűbéresi kötelezettségből a katonaként szolgáló lány alakja az európai népköltészetben rendkívül elterjedt.