Ki ő?

Német filmrendező, forgatókönyvíró, producer, vágó és színész. Két filmjében is főszerepet játszott Claus Kinski (Nosferatu, az éjszaka vámpírja és Fitzcarraldo). Mindkét film témája és a forgatás is szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt a körülmények és időnként a főszereplő viselkedése miatt is.

Ki ő?

Második filmjével, a Skarlát Betűvel akkorát bukott, hogy elhatározta: a jövőben csak olyan filmet hajlandó készíteni, amiben telefonpózna, országút és televízió is látható.

(Talán) legismertebb filmje: Berlin felett az ég (1987).

Ő készítette A föld sója c. életrajzi filmet Sebastiao Salgadóról.

Kiről van szó?

Magány-trilógiájának – A Tükör által homályosan (1961), Úrvacsora (1963) és A csend (1963) – szereplői magukat és egymást kínozzák, miközben olyan szellemi nyugalmat keresnek önmaguknak, amelyből hiányzik Isten.

A hatalom többször szembehelyezkedett vele: volt olyan filmje, amit másodszor is le kellett forgatnia. Ismertebb alkotásai: 1966: Andrej Rubljov; 1972: Solaris; 1979: Sztalker.

Sok filmje játszódik Japán feudális korszakában (kb. 13–17. század), néhány pedig William Shakespeare-mű filmes adaptációja.

Legismertebb filmjei: A vihar kapujában, A hét szamuráj; Ran.

Az egyetemes filmtörténet egyik legismertebb és legtöbbet vitatott alkotását Michelangelo Antonioni rendezte. A film története röviden: Egy divatfotós titokban egy szerelmespárt fényképez egy parkban, és később, a felvétel nagyításakor észreveszi, hogy egy holttest is van a fényképen.

Mi a film címe?

A lengyel új hullám egyik elindítója volt. 1958-ban készült Hamu és gyémánt című filmje a 2. világháború utáni kultuszfilmek egyik első alkotása. A lengyel sors sok filmjének központi témája. Másik vonulatot képeznek az irodalmi művekből készült nagy sikerű alkotásai.

1972-ben készítette el legmaradandóbb alkotását, A Keresztapát. A film elnyerte a legjobb film Oscar-díját.

Első komoly sikereit az Aljas utcák (1973) hozta meg számára. A film forgatásán dolgozott először együtt Robert De Niróval, aki később számos filmjében kapott szerepet. A sikeres együttműködés eredményeképp készült el a Taxisofőr (1976), melyért a rendező megnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját, és a Dühöngő bika (1980), amely De Niro számára hozott Oscar-díjat.A ’80-as évek végén került a mozikba a katolikus egyház által betiltott és nagy botrányt kavart Krisztus utolsó megkísértése (1988) című filmje.

Csak néhány filmjét említem, ebből is tudni fogjátok.

Cápa (1975), Harmadik típusú találkozások (1977), Indiana Jones-filmek, E.T., Schindler listája (1993), Ryan közlegény megmentése (1998), A. I. Mesterséges értelem (2001), Kapj el, ha tudsz (2002), a Terminál (2004), Kémek hídja.

A lengyel származású rendező 1968-ban Hollywoodban folytatta karrierjét: Rosemary gyermeke (1968). 1969-ben felesége, Sharon Tate brutális meggyilkolása után hazatért Európába, de a Kínai negyedet ismét Amerikában készítette (1974). 1977-ben ítélték el egy 13 éves lány megerőszakolása miatt, ezért ismét külföldre utazott. A Franciaországban forgatott filmje, az Egy tiszta nő (1979), 3 kategóriában nyert Oscart. A zongorista (2002) című alkotásával ismét felhívta magára a figyelmet.

Munkássága legkiemelkedőbb alkotásai: a Mephisto (1981), melyben ő maga is feltűnik, 1982-ben Oscar-díjat hozott számára; Redl ezredes (1985) ugyancsak több fesztiválon érdemelt kitüntetést (Cannes, BAFTA-díj, Magyar Filmszemle); Hanussen (1988) (Oscar-, Golden Globe- Európai Filmdíj-jelölés). Mindhárom alkotásban Klaus Maria Brandauer látható a főszerepben.

A Szegénylegények (1965) című drámával Cannes-ig jutott: Arany Pálmára jelölték a filmjét.

Mucsi Zoltán és Scherer Péter, a legendás Pepe-Kapa páros több filmjének is fő karakterei. Az Anyád! A szúnyogokkal (2000) 31. Magyar Filmszemlén a legjobb rendezői díját nyerte el, de emlékezetes maradt az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2000) és a Kelj fel komám, ne aludjál! (2002).

Eleinte rövidfilmeket rendezett, amelyekben azonban már megmutatkozott a tehetsége. E műfajban kiemelkedő alkotásai az Elégia (1965, ez hozta meg neki az első sikert), a Tisztelet az öregasszonyoknak (1971), az A piacere (1976). A 60-as, 70-es években néhány tévéfilmet is rendezett. Két nagy sikerű játékfilmjében (Szindbád, 1971; Csontváry, 1980) sajátos hangvételben szólt az őt érdeklő kérdésekről.