"Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis."

Erre az istennő így szólt, a bagolyszemü Pallasz:
"Jöttem, hogy szűnjék haragod, ha ügyelsz a szavamra;
istennő küldött le az égből, hókaru Héré,
ő, aki lelkéből szeret és félt téged is, őt is.

"Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
Elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
Buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad."

"Főldiekkel játszó

Égi tűnemény,

Istenségnek látszó

Csalfa, vak Remény!"

"Esti kertben űlünk / Hallgatag,
Csend csobog körűlünk, / Halk patak,
Mint szomoru fűzfák szelíd domboldalban,
Halk patakra halkan / Hajlanak."

Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan
  szakadós ma a szál -
  vágy nehezül rám;
mert a sudár, szép Aphrodité letepert!
  Szerető, szerető
  kell ma nekem már!

"Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt?
Mit tudom! Ezt érzem. Szenvedek, ezt tudom én."