Emlékszem, hogy sokszor nem a tartalomra, hanem az érzésekre érdemes fókuszálni.

Tudom, milyen kérdéseket érdemes feltegyek.

Emlékszem, hogy a tanulást, ha nincs a tanulni vágyó tudásszintjéhez igazítva, megnehezítheti a nagy tudáskülönbség.

Mérlegelni tudom, mikor, hova és hogyan helyezem el a pszichoedukációt a konzultáció során.

Tudom validálni a kérdésfeltevés jellegét.

Tudom, hogy érdemes átvezessem a választ a kérdés újragondolásáig.

Az apa esetlegesen megjelenő frusztrációja mögött felismerem pl: a biztonságkeresést.

Nem felejtem el a kettős empátiáról és a monotropizmusról tanultakat sem a válasz formulálása során.

végig tudom gondolni, milyen három komponensből épül fel az ő "valósága".

az alapvető agyi működést ismerve, meg tudok határozni beavatkozási pontokat, hol segíthetünk.

felmerül bennem, milyen szakemberhez érdemes irányítani a családot.

bizonyos szempontokat a családdal és a pedagógusokkal közösen is tudok egyeztetni.

Ha a számítógépet fókusz/repülőgép üzemmódba teszem és így nem csicseregnek az üzenetek, e-mailek, értesítések.

Ha a kényelmem sem hanyagolom és rendszeresen szellőztetek, mozgolódok kedvemre.

Ha a csábítás ellenére a szünetekben nem szűkítem a telefonomra, hanem tudatosan tágítom a vizuális fókuszom. Pl. 30 sec-ig a perifériás látómezőm széleire koncentrálok.

Ha a kérdéseim felírom és a kérdezőkörökben felteszem!

El tudom majd magyarázni, hogy ha egy gyermek viselkedését az identitásává tesszük, az szégyent szül.

Érteni fogom a monotróp működés és a trauma kapcsolatát.

Legalább 10 dologra tudok gondolni, ami az elvárások kerülése hátterében állhat.

Fokozottan és ítélkezés mentesen tudok figyelni arra, mit is értenek valójában a szülők PDA alatt.

megértem az autizmusról való gondolkozásunk változását is.

a fókuszom a viselkedésekről a viselkedések okaira tudom irányítani

könnyebb lesz felismerjem az áltudományos megközelítéseket.

alázatosan tudok egy-egy eset komplexitására tekinteni, ezáltal könnyebben szinkronba kerülök a hozzám segítségért fordulóval.

Csépke Nadintól és animációs rövidfilmjéből az AuterSightból.

A saját környezetem példáit felelevenítve, "aha élményeken" keresztül.

Erdély Jakabtól és a DrawAttention kezdeményezésén keresztül.

Deepytől, a Punnany Massif együttes billentyűbajnokától.

Pataki Pannától és Pataki Klárától

1. tanulok a háttérben feltételezhető kognitív sajátosságokról

1. rátekintünk a támogatás eszközeire 

1. komplexen vizsgáljuk a környezet és egyén interakcióját

1. minden felmerülő kérdés jogos, fontos és igyekszünk rá közösen válaszokat találni.

Megfigyelhetem az órák alatt, hogy mi az, ami éberen tart / hol lankad a figyelmem és vajon miért pont ott? 

Ismét lehet alkalmam visszajelzéseket megfogalmazni, szóban és írásban egyaránt. 

Megfigyelhetem, mennyire nehéz váltsak, ha már van egy eredeti elképzelésem és itt valami teljesen új, más szemszögből kéne a kérdésre tekintsek – ezzel később foglalkozhatok, hiszen a szaktanácsadói műfajban is fontos készség. 

Önelemző gyakorlatok során  újraértelmezhetem, újjáépíthetem a meglévő tapasztalataim, újrakategorizálhatom a kapcsolt, saját érzelmeim.