2. A trópusi övezetben az éves csapadék 2000–10000 mm körül van.

3. Jellegzetes az egész évben magas átlaghőmérséklet (~25–29 °C).

4. Az évszakos hőingás nagyobb, mint napi hőingás.

5. A tél jellemzően fagyos hideg a trópusokon.

6. Száraz és csapadékos évszakok váltakoznak.

2. A fák legtöbbje örökzöld, leveleiket folyamatosan cserélik.

3. A lombkorona szintek magasak (50–60 m), a fák támpilléres gyökeret növesztenek.

4.  Dús, zárt aljnövényzet virágos növényekkel borítja az erdő talaját.

6. A broméliák és az orchideák is fán élnek az erdőben.

2. Legnagyobb kiterjedésben az Amazonas-medencében fordulnak elő.

3. Csak Dél-Amerikában és Afrikában találhatók meg.

4. Délkelet-Ázsiában is nagy kiterjedésű esőerdők vannak.

5. Magyarországon őserdők találhatók.

6. Európában is természetes trópusi esőerdők élnek.

2. Az esős évszak végén elszáradó füves szavanna alakul ki.

3. Az akáciák az afrikai szavannák jellegzetes fái (ernyő alakú lombkoronával).

4. A szavannákon bőséges lián- és kúszónövény állomány él.

5. A majomkenyérfák Afrikában fordulnak elő.

6. A pálma a szavannák jellemző növénye.

2. Az erdős szavannákban előfordul a közönséges csimpánz.

3. A szavannákon nagytestű párosujjú patások, például antilopok és bivalyok élnek.

4. A nappali ragadozó leopárd a legjellemzőbb.

5. Ausztrália szavannáiban nagy testű erszényesek, például óriáskenguruk élnek.

6.  A prérin él a villásszarvú antilop és az amerikai bölény is.

2. A terület tipikus madara a strucc.

3. Az antilopok, zsiráfok és bivalyok párosujjú kérődzők.

4. A nagytestű ragadozók közé tartozik az oroszlán és a gepárd.

5. A sakálok és a keselyűk a ragadozók maradványait takarítják el.

6. A szavannákon mindig egyenletes csapadékú éghajlat van.

2. A növényzet nagyon magas vízigényű.

3. A szavannákon a talaj általában sovány, kevés tápanyag van benne.

4. Az esős évszak után a fű elszárad, és természetes tüzek után a fű gyorsan újraéled.

5. Az őz őshazája.

6. A szavannai esőerdők lombos fái az év nagy részében lombosak.

2. Ahol az évi csapadék 200 mm alatt van, sivatagi viszonyok alakulnak ki.

3. A napi hőingás általában kicsi.

4. Nappal forróság, éjjel hűvös van a legtöbb sivatagban.

5. Az esős évszakban több csapadék hullik, mint a száraz évszakban.

6. Az északi sarkkör és a térítők között találhatók sivatagok.

2. Száraik pozsgások, vízraktározók. 

3. Elhúsosodott, nyálkás alapállományt fejlesztenek. 

4. Leveleik nagy, magas párologtatásúak. 

5. Lombhullatók a Szahara növényei. 

6. Állandóan virágzanak a kaktuszok. 

2. A nappal aktív állatok (pl. varánusz) a homokban élnek. 

3. A sivatagi állatok fokozott forróságtűréssel alkalmazkodtak. 

4. Sok kétéltű fordul elő a szélsőséges sivatagi klímában. 

5. A sivatagi rágcsálók (pl. pöttyös sivatagi egér) magvakkal és növényi részekkel táplálkoznak. 

6. A tevék páratlan ujjú patások.

2. Lépés közben süllyednek a homokba, mert puha talpuk van. 

3. Lábuk között bőrredő feszül, így nem süllyednek el. 

4. Púpjuk zsírtartalékot tárol, amelyből víz is szabadul fel. 

5. Teje cukros, hogy a napszúrást jobban viseljék. 

6. Hosszú bundájukkal szabályozzák a testhőmérsékletet. 

2. A napi középhőmérséklet 20 °C körüli.

3. Nagy a napi hőingás (a nappal akár 50 °C, az éjszakák hidegek).

4. Főleg nyáron hullik csapadék.

5. A levegő páratartalma magas.

6. Általában kevés felhő képződik.

2. A leggyakoribb fafajok a tölgyek, a gyertyán és a bükk.

3. A tölgyfák levelei karéjos szélűek, makktermésűek.

4. A gyertyán törzse ezüstszürke, vékony kérgű.

5. A bükkös uralkodó fafaja a hazai alpesi fenyő.

6. A talaj barna erdőtalaj, tápanyagban szegény és homokos.

2. A lombkoronaszintek általában 3 szintből állnak.

3. A szeles dombvidékeken a bükkösök váltják fel a tölgyeseket kb. 600 m felett.

4. Mivel nincs felső lombkoronaszint, sűrű az aljnövényzete.

5. A lombos erdő talajában gazdag tőzeg halmozódik fel.

6. A lombhullató erdőkben a cserjeszint és gyepszint részben csak kora tavasszal virágzik.

2. Az avarban a kerti csiga és futóbogarak (pl. kékfutrinka) élnek.

3. A havasi pincér a fiatal erdők rejtett lakója.

4. A kétéltűek közé az erdei béka tartozik.

5. A nagy fakopáncs a fatörzsek belsejéből táplálkozik.

6. A karvaly nappal, az erdei fülesbagoly pedig éjjel vadászik.

2. Gazdag madárvilág él a koronaszintben: rigó, cinege, fakopáncs.

3. Sok rágcsáló (pl. erdei egér, mókus) él az erdőkben.

4. A menyétfélék közé tartozik a nyest és a nyestkutya.

5. Az európai őz és a gímszarvas főleg a lombhullató erdőkben élnek.

6. A vadmacska a közönséges házimacskával azonos méretű.

2. A pázsitfüvek közé tartoznak a csenkeszek és árvalányhajfajok.

3. Dísznövényként ismert a jácint, tulipán, nőszirom, melyek őshazája a füves puszta.

4. A füves puszták talaja általában agyagbemosódásos szoloncsák, és sivatagi homok.

5. Nagy a tápanyag- és víztartalma a pusztai talajnak.

6. Kérődző hüllők is élnek itt.

2. Sokféle rovar: lepkék, méhek, tücskök élnek benne.

3. A növényevő emlősök közé tartoznak kisebb rágcsálók és nagy kérődzők egyaránt.

4. Legjellemzőbb ragadozók itt a tigrisek.

5. Európai ürge és mezei hörcsög élnek a dúsabb füvű területeken.

6. A prérin él amerikai bölény és villásszarvú antilop is.

2. A közönséges ürge és mezei hörcsög magvakkal, növényi részekkel táplálkozik.

3. A hörcsög agresszív és támadó kedvű a méretéhez képest.

4. Az ürge a prérik jellegzetes állata, de csak Amerikában él.

6. A prérik hullámos papagája tartozik ide.

2. Lombhullató fák teljesen hiányoznak ezekből az erdőkből.

3. Uralkodó fajaik a lucfenyő, erdei- és vörösfenyők.

4. A fák gyökérzete általában mélyre hatoló.

6. Szélükön fehér nyírfák nőhetnek.

A tűlevelű fák hajtásai kúpos alakúak, hogy a hóréteg ne maradjon rajtuk.

2. A tajgában az európai mókus élőhelye bőséges.

3. A tundraállatok nagy része (pl. rénszarvas) itt is gyakori.

4. A bogarak közé tartozik a nagy ganajtúró.

6. Madarak közt jellemző a fenyőket kedvelő keresztcsőrű.

4. A fenyőerdőkben élő emlősállat a gímszarvas.

2. Összehasonlítva a lombos erdővel, fajszegényebb.

3. Vadon élő tevéket tartalmaz.

A nyírfajd a tajga madara.

4. Sok hal él a jégborította tavakban.

4. A jávorszarvas a tajga jellegzetes nagytestű emlőse.

2. Fenyvesek és akácosok váltakoznak ezen a tájon.

3. Az erdős tundrát az északi fűz és nyír uralja.

4. A tundra növényzete szegényes, kevés fajból áll.

4. Északabbra haladva a zuzmók folyamatosan gyérülnek.

4. A tundra talaján jellegzetes az északi galagonya.

2. A rövid nyári időszakban rengeteg vándormadár költ a tundrán.

3. A vadludak és vadkacsák északi fajaiból is sok ide vonul át.

4. Jellegzetes ragadozója a szirti sas, amely állandóan vadászik.

4. A tundra kis rágcsálói közé tartozik a lemming.

4. A tundrán él a füves területeken élő marha.

2. Örök hó és jég borítja, nincs valódi vegetáció.

3. Teljesen külön évszakok (tavasz, ősz) hiányoznak.

4. A növényvilágot főleg hidegtűrő algák képviselik.

4. Az Északi-sarkvidéken él a rozmár és a borjúfóka.

4. A jegesmedve kitartó úszó, fehér bundája tökéletes rejtőszín.

2. Algaerdők nőnek a tengerfenéken.

3. Számos rák- és csigafaj él az oxigéndús vízben.

4. Nincsenek csalánozó állatok a tengerfenéken.

A medúzák a vízben lebegnek, teste ernyő alakú.

4. A korallok szabadúszó állatok.

2. Teljes sötétség és nagyon alacsony hőmérséklet van.

3. Nagy a víz nyomása, ezért csak néhány méter mélyen élnek élőlények.

4. A mélyvízi övezetben növények és fotoszintetizálók gazdagon élnek.

4. A mélytengerek állatai növények helyett bomló szerves anyagokból élnek.

4. Itt találhatók a korallzátonyok legnagyobbjai.