A főnemesség tagjainak azon nemesek számítanak, akik bárói vagy magasabb (grófi vagy hercegi) címet viselnek. Jelentős politikai súllyal bírtak, az ország világi és egyházi vezető pozícióit töltötték be (pl. ispánok, királyi tanácstagok stb. voltak). Az országgyűléseken személyesen vehettek részt.

A 13. századra kialakuló nemesség jogait az 1222-es Aranybulla fektette le, majd az 1351-es törvények kimondták a jogi egyenrangúságot a nemességen belül. A köznemesség tagjai általában valamilyen közigazgatási feladatot láttak el a vármegyékben (pl.: alispán vagy jegyző) és az esetek többségében földbirtokkal rendelkeznek.

Olyan város, amely egyedül a király fennhatósága alatt áll, és széleskörű kiváltságokkal rendelkezett. A kincstárnak egy összegben fizették meg az adót, saját tisztségviselőket választhattak, a várost fallal vehették körbe, vásárt tarthattak, a királyi személynök vagy a tárnokmester ítélkezett felettük, ha szükséges. Ezek a kiváltságos városok követeket küldhettek az országgyűlésre. 

Alapítói nagyrészt külföldi (jellemzően német) telepesek. A bányavárosok (pl. Besztercebánya, Selmecbánya, Körmöcbánya) rendelkeztek a bányaművelés jogával, és többnyire királyi fennhatóság alatt álltak a szabad királyi városokéval megegyező jogokkal, azonban egyes esetekben földesúri fennhatóság alatt álltak és csak a mezővárosok jogaival rendelkeztek. 

Földesúri fennhatóság alatt álló város. A várost nem vehették körül fallal és az úriszék alá tartoztak, azonban rendelkeztek az egy összegben adózás és a vásártartás jogával. 

Az uralkodót rendkívüli időszakokban helyettesítő tisztség, amely rendelkezik annak majdnem minden jogkörével. A 15. század közepén például Hunyadi János gyakorolta a jogkört V. László kiskorúsága alatt. 

A végvárak az úgynevezett végvárrendszer részét képezték. A végvárakat a 15–16. században az Oszmán Birodalom terjeszkedése miatt a déli határvonalon építették, illetve erősítették meg. Feladatuk környezetük felügyelete és felderítése volt, amely kiegészült az utánpótlási vonalak és átkelők biztosításával is. A legfontosabb végvár, „az ország kulcsa” Nándorfehérvár volt.

Zsigmond óta létező adófajta, amelyet az országgyűlés a török veszélyre való tekintettel szavazott meg alkalmanként, azonban Mátyás már rendszeresen beszedte, évente akár többször is. 

A kapuadót váltó adófajta, amelyet Mátyás vezetett be. Megszüntette a korábbi mentességeket az új adónemmel, illetve megnövelte az adózók számát, mert porták, azaz telkek helyett háztartásonként szedték. 

Hunyadi Mátyás állandó zsoldosseregének (későbbi) elnevezése. A rendkívül fegyelmezett és jól szervezett sereg fenntartása jelentős terheket jelentett a kincstárnak, azonban a banderiális hadsereg gyengülése miatt egyre szükségesebbé vált. 

Olyan professzionális katona, aki pénzért harcol. A zsoldosok bárkinek szolgáltak, amennyiben megfizették őket. 

Olyan könyv vagy nyomtatvány, amely bizonyíthatóan Hunyadi Mátyás könyvtárának, a Bibliotheca Corviniana része volt. Eredetileg 2000-2500 darab létezhetett, napjainkban 216 eredeti példányt ismerünk. 

A magyar királyok koronázási jelvénye, az államiság jelképe. A kutatások jelenlegi állása szerint két részből illesztették össze a XII. században, az úgynevezett görög (alsó rész) és az úgynevezett latin (felső rész) koronából. A 13. század második felétől csak azt tekintik legitim uralkodónak, akit a Szent Koronával koronáztak meg. 

Állam- és jogelméleti fogalom. A Szent Korona-tan értelmében a Korona szuverén közhatalom, a Korona „testét”, azaz hatalmának forrását pedig a király, a nemesek és a szabad királyi városok alkották. A Szent Korona-tan legfontosabb eleme, hogy garantálta a jogfolytonosságot a változó dinasztiák között is.

A magyar nép középkori történetével foglalkozó krónika. 1360 körül készítették, feltehetőleg Kálti Márk, I. (Nagy) Lajos megrendelésére. 

1308 és 1342 között uralkodott, de az ország vezetőinek egy része és a pápa már 1301-től elismerte őt uralkodóként. Többször megkoronázták (1301, 1309, szabályosan 1310-ben), de az őt végül királlyá választó 1308-as országgyűléstől legitim uralkodónak tekinthető. Az Árpád-ház kihalása utáni interregnumot fokozatosan visszaszorította a „kiskirályok” (pl. Csák Máté) legyőzése révén. Megerősítette az ország gazdaságát: értékálló aranypénzt (forintot) veretett, a kincstár legnagyobb bevételforrásává pedig a regálékat tette, újraszabályozta és ezzel fellendítette a bányászatot (urbura), valamint bevezette a kapuadót és külkereskedelmi vámként a harmincadot. 1335-ben megszervezte a visegrádi királytalálkozót, így megerősítette a magyar, cseh és lengyel királyok együttműködését. 

1387-től magyar, 1410-től német, 1419-től cseh király, majd 1433-tól német-római császár egészen 1437-es haláláig.  Uralkodása alatt igyekezett megerősíteni a köznemességet és a városokat. A királyi tetszvényjog bevezetésével korlátozta a pápa befolyását Magyarországon. Uralkodása kezdetétől harcokat folytatott a törökök ellen (hozzá kapcsolódik az 1396-os nikápolyi vereség), és megkezdte a déli végvárrendszer kiépítését, pl. megszerezte Nándorfehérvárt. A konstanzi zsinat összehívásával megszűntette a nyugati egyházszakadást. 

Kiváló hadvezér, aki erényeit a török elleni harcok során több ízben bizonyította, pl. az 1443/44-es, Balkánra vezetett hosszú hadjárat során. Részt vett a törökökkel szemben elveszített várnai ütközetben (1444), illetve a sikertelen, második rigómezei csatában (1448). Hozzá kötődik a szultáni sereggel szemben kivívott, 1456-os nándorfehérvári diadal, amely hosszú időre biztosította az ország déli határát. Élete során Magyarország egyik legnagyobb birtokosa és számos fontos tisztség viselője, pl. erdélyi vajda, temesi ispán, a várnai vereség után Magyarország kormányzója (1446–1453) volt. Fiát, Hunyadi Mátyást magyar királlyá választották később.

Hunyadi János fia. 1458 és 1490 között Magyarország királya.  Megerősítette a központi hatalmat és a királyi bevételeket (pl. füstpénz, rendkívüli hadiadó). A törökökkel szemben elsősorban védekező politikát folytatott, de sikereket is elért ellenük (pl. Jajca, Szabács, Kenyérmező). Erősen expanzív politikát folytatott nyugat felé (cseh és osztrák háborúk), amelyben jelentős segítsége volt jól szervezett, modern zsoldosserege. Hadjáratai eredményeként 1469-ben cseh királlyá választották, 1485-ben elfoglalta Bécset is, azonban nem sikerült elnyernie a német-római császári címet. Udvara a reneszánsz művészeti élet központjává vált, amelynek ékes bizonyítékai a díszes kiállítású kódexek, a corvinák. 

Anjou-házi uralkodó, 1342 és 1382 között uralkodott. Két bosszúhadjáratot vezetett Nápoly ellen, testvére meggyilkolása miatt. 1370-ben megörökölte a lengyel trónt, így a két ország között perszonálunió jött létre. 1351-ben megújította az Aranybullát, amit kiegészítette a kilenceddel és az ősiséggel, továbbá kimondta a jogilag egységes nemesség elvét. 1367-ben támogatta egy egyetem alapítását Pécsen, amely az első ilyen kísérlet volt Magyarországon. 

Az Árpád-ház kihalása

I. Károly uralkodásának kezdete

1. A magyar, a cseh és a lengyel király visegrádi találkozója

I. (Nagy) Lajos törvényei

1. A nikápolyi csata, amely során Luxemburgi Zsigmond keresztény serege vereséget szenvedett a törökökkel szemben

Hunyadi János hosszú hadjárata a Balkánra a törökök ellen

1. A törökökkel vívott várnai csata, amely magyar vereséggel és I. Ulászló király halálával ért véget

Konstantinápoly eleste, amely után a város az Oszmán Birodalom fővárosa lett

1. A nándorfehérvári diadal, amely során Hunyadi János, Szilágyi Mihály és Kapisztrán János sikerrel verte vissza a török ostromló sereget

Mátyás uralkodása

Vár és város, amely a Dunakanyarban található. A vár a 11. században épült, majd I. Károly tette királyi központtá. 1335-ben itt találkozott egymással a lengyel, a cseh és magyar király. Mátyás király jelentős beruházásokkal fejlesztette, így igazi reneszánsz palotává vált. Buda eleste után végvárként szolgált, így jelentős része az ostromok során elpusztult.

Az Al-Duna jobb partján fekvő város az Olt torkolatával szemben. Itt szenvedett súlyos vereséget a Luxemburgi Zsigmond magyar király által vezetett keresztény sereg Bajezid szultántól 1396-ban.

A Fekete-tenger partján fekvő város. 1444-ben itt vesztette életét I. Ulászló lengyel és magyar király, miközben az általa, illetve Hunyadi János által vezetett keresztény sereg súlyos vereséget szenvedett II. Murád szultántól.

A Duna és a Száva találkozásánál épült vár és város. A vár volt bizánci, bolgár és szerb kézen is, végül 1426-ban Zsigmond magyar király szerezte meg cserével a szerb fejedelemtől, majd tette a déli végvárrendszer egyik kulcsává. 1456-ban itt mért vereséget Hunyadi János és Szilágyi Mihály – keresztesekkel kiegészült – serege a törökökre. 1521-ben végül elfoglalta I. Szulejmán, így megnyílt az út az ország belseje felé.

Dél-Erdélyben található terület, amely Szászsebes és Szászváros között helyezkedik el. 1479-ben itt verte meg a Kinizsi Pál és Báthori István vezette magyar sereg a Havasalföldről betörő török haderőt.