Sok gaz gazdag, amíg nyomorognak a legderekabbak. El ne cseréljük azért kincseikért az erényt! Mert maradandó ez mindenkor, míg a világon kézről kézre tovább perdül örökkön a pénz.

SZOLÓN (Kr. e. 638 k. – 558 k.) Kétféle ember disztichon

„Nem kell a bajnak önmagad adnod át, mert el mit érsz, ha mindig a baj gyötör barátom? Ámde drága gyógyszer bort a poharába töltve inni.”

ALKAIOSZ (Kr. e. 630–570) Bordal alkaioszi stófa

„Tarka trónodon, kegyes Aphrodíté Zeusz leánya, már könyörülj te rajtam! Fájó kínra mért csalod, ó hatalmas, tőrbe a lelkem?

Szapphó (Kr. e. 612 k. – 550) Aphroditéhez szapphói strófa

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, háborut emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák szép adományairól zengve szeretni tanít.

ANAKREÓN (Kr. e. 570–500 k.) Gyűlölöm disztichon

Aj, haj! mit ér hát, asszony, megkérdezni még a jós Pythó oltárát, és a madarak légben rikoltó hangját? Hisz szerintük én lennék apám gyilkosa; pedig ő a föld alatt pihen, már, íme! én meg itt vagyok, s kardhoz se nyúltam – hacsak az nem ölte meg, hogy reám vágyott: s így lettem halála én. Ő sírban már, s magával vitte e bolond semmirevaló jóslatoknak hitelét.

SZOPHOKLÉSZ (Kr. e. 496–406) Oedipus király

Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.

CAIUS VALERIUS CATULLUS (Kr. e. 87 k. – 54 k.) Gyűlölök és szeretek…

Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást; hadd zsörtöljenek a mogorva vének: nem ér a szavuk egy lyukas fityinget! A Nap megteheti, hogy nyugszik és kel: bennünket, ha kihunytunk, semmi többé föl nem ver soha örök éjszakánkból.

CAIUS VALERIUS CATULLUS (Kr. e. 87 k. – 54 k.) Éljünk, Lesbia...

LYCIDAS Hát te hová mégy Moeris? a városi útra igyekszel? MOERIS Ó, Lycidas, mit is ér meg az ember, hogyha soká él; Hirtelen itt terem egy jövevény s azt mondja e földön: „Mind az enyém, takarodjatok innen régi lakósok!” Most letiportan, – mert felforgat a sors keze mindent, – Néki viszek gödölyét, – átok keserítse a húsát!

Publius Vergilius Maro (Kr. e. 70–19) IX. ecloga

Harcokat énekelek s egy hőst, akit Ítaliába, Trója vidékéről lávín partig, legelőször Űzött végzete; sok földet, tengert bebolyongott, Égi erők és Júnó nem-feledő dühe folytán És sok háborut is tűrt, míg várost alapított, Isteneit Latiumba vivén, honnét a latin faj, Alba atyái s Róma magas bástyái erednek.

Publius Vergilius Maro (Kr. e. 70–19) Aeneis

Jobban jársz, Liciniusom, ha nem törsz folyton a nyílt tengerek ostromába s gyors szelektől tartva nem óvakodsz a parti hegyekhez. Akinek szivében arany közép tart súlyegyent, azt nem nyomorítja rozzant putri szennye, nem nyomorítja bántó udvari pompa.

QUINTUS HORATIUS FLACCUS (Kr. e. 65–8) Licinius Murenához

Pygmalion, látván, hogy ezek míly vétkesen élnek, elborzadt buja bűnüktől, mit az asszonyi szívnek nyújt bővebben a természet, nem vett maga mellé asszonyt, nőtelen élt, nőtlen volt ágya sokáig. Nagy művészettel készített szobrot eközben hó elefántcsontból, amilyen szép nő a világra nem születik sohasem; s a saját művébe bolondult. Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot; tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd; művészet fedi el, hogy csak művészet. Az ámult Pygmalion az utánzott testtől gyúl szerelemre.

PUBLIUS OVIDIUS NASO (Kr. e. 43 – Kr. u. 17-18?) Átváltozások [Pygmalion]

Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.

Ószövetség /Tóra/ A Teremtés könyve A második teremtéstörténet, a Paradicsom

Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Botod, pásztorbotod biztonságot ad. Számomra asztalt terítettél, ellenségeimnek szeme láttára. Fejemet megkented olajjal, s a poharam színültig töltötted. Kegyelmed és jóságod vezet életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át.

Ószövetség Zsoltárok könyve [23. zsoltár]

Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

Ószövetség A Teremtés könyve A bábeli torony

„Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak. A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a poharába és a poharat a fáraónak nyújtottam.” József azt felelte, hogy ez a jelentése: A három vessző három napot jelent. Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál. Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból, mivel elraboltak a héberek földjéről s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem.”

Ószövetség A Teremtés könyve József története

Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.

Ószövetség Prédikátorok könyve Jónás könyve

Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.

Újszövetség Máté evangéliuma Jézus születése

A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de valójában nincs gyökere, nem állhatatos: mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal elbukik. A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen lesz. A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.

Újszövetség Máté evangéliuma A magvető példázata

Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! Az egész nép így kiáltott: Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken! Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta őt, hogy megfeszítsék.

Újszövetség Máté evangéliuma Jézus és Barabbás

De az apja kijött, és kérlelte őt. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.

Újszövetség Lukács evangéliuma A tékozló fiú

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.

Újszövetség Lukács evangéliuma Pál első levele a korinthusiakhoz

Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot.

Újszövetség János evangéliuma A jelenések könyve

Éreztem, hogy ezek a gonoszságok béklyóba fognak engem. Ajkam szánalmas szavakat nyögdécselt. Meddig? Meddig lesz ez a holnap, és az újra holnap? Miért nem most rögtön? Aljasságomnak miért nem veti végét mindjárt ez az óra? Így szóltam és szívem keserves szomorúságával zokogtam. És íme, a szomszédos házból hangot hallok. Ének csendül, nem tudom hogyan, mintha fiú vagy leányka mondaná, és többször ismételné: Tolle, lege Tolle, lege Vedd föl, olvasd Vedd föl, olvasd… Arcom íziben megváltozott. Kutattam rögtön emlékezetemben, akad-e olyan játékféle, amelyben ilyet szoktak énekelni a gyerekek? Egyáltalán nem jutott eszembe, hogy hallottam volna valahol ilyesmit.

SZENT ÁGOSTON (354–430) Vallomások

Ës az gyimilcsnek úl keseröü vala vizë, hugy turkukat migé szakasztja valá. Nüm hëon mogánek, gye mënd ű fajánek halálut ëvék. Haraguvék Isten ës vetevé űt ez munkás világ belé: ës lëün halálnek ës pukulnek fëszë, ës mënd ű nemének. Kik ozuk? Miü vogymuk. Hugy ës tiü látjátuk szümtükhel: isa, ës nüm igy embër múlhatja ez vermöt, isa mënd azhuz járou vogymuk.

ISMERETLEN SZERZŐ (1195 k.) Halotti beszéd és könyörgés

Áldjon, Uram, mi testvérünk, a Tűz, kit világul az éjszakába gyújtasz. Szépséges és hatalmas, erős és felvidult az. Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk, ki tart és táplál minket, hogy megélnénk, ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk. Áldjon, én Uram, minden ember, kit háborúság, baj, gyötrelem ért, de tűr és megbocsájt szerelmedért. Boldogok, kik mindent békén viselnek, Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.

ASSISI SZENT FERENC (1182–1226) Naphimnusz

Ó, én édes Uram, egyetlenegy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad! Szemem könnytől árad, szívem bútól fárad. Te véred hullása szívem alélása. Világnak világa, virágnak virága, keservesen kínzanak, vas szegekkel átvernek!

ISMERETLEN SZERZŐ (1300 k.) Ómagyar Mária-siralom

Mikoron e szent szűz volna ötesztendős, látá, hogy a szororok közül némelyek ciliciumban járnak. Kéré az Olimpiádisz asszonyt, kit mindenkoron anyjának hí vala, hogy őnéki ciliciumot adna: kit őneki megada Olimpiádisz asszony. (...) Kevés időnek utána növekedvén, keményebb ruhákat és némikoron cilicium foltocskákat mezítelen húsán lassan-lassan szokott vala viselni.

ISMERETLEN SZERZŐ Szent Margit legendája

A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvélytótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia, Ete sok szlovént gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek.

ANONYMUS (12. század vége – 13. század eleje) Gesta Hungarorum

Ha tudná más azt, hogy mi jártunk ott: ó hogy szégyelném magam! Nem sejti más azt, mit csináltunk, csak ő maga meg én magam, meg egy kis madár a fán ejhajahujj! az nem árul el talán.

WALTHER VON DER VOGELWEIDE (1170 k. – 1230 k.) A hársfaágak csendes árnyán

Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém. Ó szörnyű elbeszélni mi van ottan, s milyen e sűrű, kúsza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan. A halál sem sokkal rosszabb, tudom. De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, hallanod kell, mit láttam az uton. Akkortájt olyan álmodozva jártam: nem is tudom, hogyan kerültem arra, csak a jó útról valahogy leszálltam. De mikor rábukkantam egy hegyaljra, hol véget ért a völgy, mély, mint a pince, melyben felébredt lelkem aggodalma, a hegyre néztem s láttam, hogy gerince már a csillag fényébe öltözött, mely másnak drága vezetője, kincse.

DANTE ALIGHIERI (1265–1321) Isteni színjáték [A sötét erdőben] (Pokol, 1. ének)

„Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy Alkotóm vezette az igazság; Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, csupán örökkel, s én örökkön állok, Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”

DANTE ALIGHIERI (1265–1321) Isteni színjáték A Pokol kapuja (Pokol, 3. ének)

Félre, könyvek, doktrinák, hív az édes dáridó! kivirult az ifjuság, szűzi csokrát szedni jó, vénhez illik a komolyság, neki már csak az való! Ránk dohosul az idő könyvek börtönében, tréfa és csók, nóta, nő az igazi éden!

ISMERETLEN SZERZŐK (11–13. század) Carmina Burana Félre, könyvek, doktrinák

Árulj bűnoldó papi bullát, Csalj kártyán, s ahol csak lehet, Verj hamis pénzt (és máglya gyúl rád, Vagy üstben végzed életed, Mint sok, aki esküt szegett!) Rabolj, lopj, fosztogass – hiába: A sok préda mind mire megy? Bizony, csak borra meg leányra!

FRANÇOIS VILLON (1431–1463 k. ?) A Nagy Testamentum Jó tanítás balladája a rossz életűeknek

Ti szerencsés füvek, boldog virágok, kiken tapos mélázgató madonnám, part, mely édes szavát figyelve andán, szép lábának nyomát magadba zárod, sima fácskák, friss lombbal ékes ágok, halovány, kedves ibolyák a lankán, sötét erdők, melyek fürödve lomhán, a Nap tüzében, oly sudárra váltok, ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske, mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is, s élő fényétől gyulsz tündökletesre, irigylem tőletek tekintetét is! Ne lássam itt ridegnek a követ se: lángoljatok, hisz lánggal égek én is.

FRANCESCO PETRARCA (1304–1374) Ti szerencsés füvek, boldog virágok

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, S most Pannónia is ontja a szép dalokat. Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!

JANUS PANNONIUS (1434–1472) Pannónia dicsérete

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben, Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd! Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon, Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

JANUS PANNONIUS (1434–1472) Egy dunántúli mandulafáról

Federigo degli Alberighi szerelmes, de nem nyer viszontszerelmet, és az udvarlásban eltékozolja minden vagyonát, csupán egy sólyma marad; mivel pedig egyebe nincs, ezt tálalja fel ebédre hölgyének, ki meglátogatja; ki is mikor ezt megtudja, megenyhül irányában, feleségül megy hozzá, és gazdag emberré teszi

GIOVANNI BOCCACCIO (1313–1375) Dekameron Ötödik nap, kilencedik novella

Hidalgónk életkora közel járt az ötvenhez, testalkata izmos, termete szikár, arca csontos volt, ő maga rendesen igen korán kelt, s a vadászatot különösen kedvelte. Vannak, akik azt állítják, hogy vezetékneve Quijada vagy Quesada volt (mert némi véleménykülönbség van a szerzők közt, akik e tárgyról írtak), habár a legvalószínűbb következtetések arra látszanak mutatni, hogy Quijanónak hívták. Ez azonban éppen nem lényeges történetünkben, elég, ha elbeszélésünk során egy hajszálnyira sem tértünk el az igazságtól. Hanem azt már fel kell említenünk, hogy a nemes lovag, valahányszor üres órái valának (s az egész esztendő legnagyobbrészt üres órákból állott), lovagregények olvasásával foglalkozott,

MIGUEL DE CERVANTES SAAVEDRA (1547–1616) Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha

Siralmas énnéköm te tűled megváltom, Áldott Magyarország, tőled eltávoznom; Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az felföldet bírják az kevély nímötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engömet kergetnek az kevély némötök, Engöm környűlvettek az pogán törökök. Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!

BORNEMISZA PÉTER (1535–1584) Siralmas énnéköm…

Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-é? Engem te szolgádot, mint régen sokakot ébreszthet-é? Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerént, Megadod kedvesen, mit igérsz kegyesen hitem szerént. Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát, Repűlvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkűl, Kit jól gyakorolván haljak meg nyugodván bú s kín nélkűl.

BALASSI BÁLINT (1554–1594) Adj már csendességet...

B ocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Teröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbíts lelkem terhét. A z én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik mint madár nagy szélvészben, Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, Akar esni kétségben.

BALASSI BÁLINT (1554–1594) Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott

Idézetek

Flashcard

•

Arts

•

11th Grade

•

Hard

Anita Horváth

Used 5+ times

FREE Resource

Student preview

166 questions

Show all answers

FLASHCARD QUESTION

Front

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

Mért siettél, ha elmaradtál?

Miért nem éjszaka álmodtál?

Végre mi kellett volna, mondd?

Back

József Attila: Karóval jöttél

FLASHCARD QUESTION

Front

Kigyúladt öreg méhesünk,

Legszebb csikónk a lábát törte,

Álmomban élő volt a holt,

Jó kutyánk, Burkus, elveszett

S Mári szolgálónk, a néma,

Hirtelen hars nótákat dalolt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Back

Ady Endre

Emlékezés egy nyár-éjszakára

FLASHCARD QUESTION

Front

„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,

Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.

A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,

S ha a kis szőlőszemnek egy nyár

Kell, hány nem kell a nagy gyümölcsnek,

Amíg megérik?

Back

Petőfi Sándor: Az apostol

FLASHCARD QUESTION

Front

ÓH TIHANNAK rijjadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közűl.

Ím, kit a sors eddig annyit hánya,

Partod ellenébe űl.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztult reményén

Egy magános árva szív.

Back

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz

FLASHCARD QUESTION

Front

Császári felség,

emberi nagyság,

roppant pogányság

örök igazza,

bamba tömegből visszahuzódó,

trón magasában egyedül élő,

koldus imperátor.

Back

Kosztolányi Dezső

Marcus Aurelius

FLASHCARD QUESTION

Front

Amit maga előtt látott, az a paradicsom volt.

Egy rendezett kert, valami öt-hat holdra terjedő, nem sorba, de szabályosan csoportokba ültetett gyümölcsfákkal, amiknek ágait földig húzza édes terhük. Aranyló, pirosló gyümölccsel rakva alma- és körtefák; a szilvafák minden faja, mintha rózsa- vagy liliomcsokor volna a ragyogó gyümölcstől; a fűben a láb előtt terítve hever a fölösleg fölszedetlen. Közbe egész bozótot képez a málna, ribiszke és köszméte, s a terebély fák hézagait aranyszínű lecsüggő gyümölcságaival tölti be a cidoni alma, a birs.

Back

Jókai Mór: Az arany ember

FLASHCARD QUESTION

Front

akkor a hírnök föláll, veszi botját, s megindul a népes

völgyek felé mint akit nagy hír kerget le hegyéről

és ha kérdik a hírt, nem bir mást mondani: ősz van!

nagy hírként kiáltja amit mindenki tud: ősz van!

Back

Babits Mihály: Mint különös hírmondó…

Create a free account and access millions of resources

Create resources

Host any resource

Get auto-graded reports

Continue with Google

Continue with Email

Continue with Classlink

Continue with Clever

or continue with

Microsoft

Apple

Others

Already have an account?

Similar Resources on Wayground

81 questions

unit 3

Flashcard

•

79 questions

Coasts key terms

Flashcard

•

12th Grade

76 questions

Osteointegración de Implantes Dentales

Flashcard

•

12th Grade

68 questions

Vocabulary for the Events leading to World War I

Flashcard

•

9th Grade

143 questions

Kiến thức về Vận tải và Logistics

Flashcard

•

University

118 questions

Daily Routines and Activities

Flashcard

•

1st - 12th Grade

92 questions

Zycie prywatne

Flashcard

•

8th Grade

Popular Resources on Wayground

5 questions

This is not a...winter edition (Drawing game)

Quiz

•

1st - 5th Grade

15 questions

4:3 Model Multiplication of Decimals by Whole Numbers

Quiz

•

5th Grade

25 questions

Multiplication Facts

Quiz

•

5th Grade

10 questions

The Best Christmas Pageant Ever Chapters 1 & 2

Quiz

•

4th Grade

12 questions

Unit 4 Review Day

Quiz

•

3rd Grade

10 questions

Identify Iconic Christmas Movie Scenes

Interactive video

•

6th - 10th Grade

20 questions

Christmas Trivia

Quiz

•

6th - 8th Grade

18 questions

Kids Christmas Trivia

Quiz

•

KG - 5th Grade

Discover more resources for Arts

19 questions

Music Theory

Lesson

•

5th - 12th Grade