Fogalmak 9.

a kultúra ősi, szájhagyomány útján terjedő történetei, amelyek hősei emberek, emberfeletti lények, istenek és félistenek

• mítosz

• archetípus

• óda

• epika

eposzi kellék, a dolgok közepébe vágó kezdés

• in medias res

• invokáció

• propozíció

• retardáció

a klasszikus eposzi költészet versmértéke, amely hat verslábból áll. A hat versláb általában daktilus ( – υ υ ).Bármelyik daktilust lehet spondeussal ( – – ) helyettesíteni, habár az ötödik versláb esetében ez elég ritka. 

• hexameter

• pentameter

• disztichon

• epigramma

az ókorban minden disztichonban írt vers; később rövid, tömör, csattanós lírai műfaj, amelynek versformája a leggyakrabban a disztichon

• hexameter

• pentameter

• óda

• epigramma

a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozására építő verselési forma.

• ütemhangsúlyos verselés

• időmértékes verselés

• vers

• próza

A színészi cselekvés, mozgás, gesztus és mimika együttese.

• akció

• dikció

• tragédia

• dráma

a színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően elmondott drámai szöveg

• akció

• dikció

• tragédia

• dráma

A három műnem egyike, konfliktust, viszonyváltozást megjelenítő, párbeszédes, színpadi mű

• akció

• dikció

• tragédia

• dráma

eredetileg minden nagyobb terjedelmű disztichonban írt verset így neveztek; később, az újkorban olyan költői műfaj, amelynek meghatározója az elégikus alaphangulat, amely a vágyott világ és a tényleges valóság ellentétéből fakad

• elégia

• himnusz

• óda

• epigramma

lírai műfaj, fenséges tárgyról emelkedett stílusban írt költemény pl. Vörösmarty: Szózat

• elégia

• himnusz

• óda

• epigramma