Nyelv és identitás

Az identitás velünk született tulajdonság, nem a szocializáció során alakul ki, hiszen a társadalmon kívül élő egyedeknek (remeték, magánzárkában élő bűnözők) is van identitásuk.

• Igaz

• Hamis

Az identitás kialakulása már gyermekkorban elkezdődik, jellegét pedig a családba és a tágabb társas környezetbe (iskola, baráti kör, munkahely) való beilleszkedés (szocializáció), az ott elfoglalt hely elfogadása határozza meg.

• Igaz

• Hamis

Az identitás kialakulása a nyelv közvetítésével zajlik. A kisgyermekek első identitásjele is nyelvi, a nevük ugyanis nyelvi jel (Kati, Jóska), amelyet a kisgyerekek még beszélni tudásuk kialakulása előtt megjegyeznek, és egyértelműen magukra vonatkoztatnak.

• Igaz

• Hamis

A kisgyermekeknek még nincs identitásuk, hiszen fejletlen mentális képességeik nem teszik lehetővé, hogy felfogják hovatartozásukat. Azt, hogy hallgatnak a nevükre, nem tekinthetjük azonosságtudatnak. Ez nem több, mint az, hogy a háziállatok is hallgatnak a nevükre. Nem azt tanulják meg, hogy a nevük része a személyiségüknek, hanem csupán azt az általánosítást, hogy a nevük mindig valamilyen kellemes eseménnyel áll összefüggésben (enni kapnak, játszanak velük).

• Igaz

• Hamis

Az identitástudat a világ megismerési folyamatába ágyazottan formálódik.

• Igaz

• Hamis

Az ember biológiai adottságait nem tekinthetjük identitásformálónak, hiszen azok nem részei a társadalomba való beilleszkedésnek.

• Igaz

• Hamis

Az identitást az emberek biológiai adottságai is meghatározzák, hiszen nemük (nő vagy férfi) és életkoruk meghatározza a hozzájuk kapcsolódó társadalmi cselekvésformákat, elvárásokat, szokásokat, attitűdöket.

• Igaz

• Hamis

Az identitásnak számos típusa van. Minden ember többszörös identitású, hiszen mindenki több társadalmi és biológiai alcsoportba tartozik (gyerek–felnőtt, nő–férfi, pesti–soproni, orvos–mérnök, magyar–német, hívő–ateista stb.).

• Igaz

• Hamis