9. irodalom - fogalmak

Tanító célzatú, erkölcsi vagy bölcseleti tartalmat hordozó, többnyire rövid terjedelmű, verses vagy prózai mese, melynek állatszereplői emberi tulajdonságok, viselkedésmódok allegóriái.

Verses imádság, himnusz.

Vándoréletet élő értelmiségiek latin nyelvű, világi jellegű, szatirikus, a világi gyönyöröket dicsérő költészete a 11–13. században.

A középkori provanszál irodalomban olyan költő, aki a költészetet csupán kedvtelésből műveli. Költészetük főképp dalokból állott, amelyben a költő szíve hölgye iránti hódolatát, szerelmét adta elő.

Drámai műfaj, amelynek uralkodó esztétikai minősége a tragikum, főszereplője a tragikus hős.

Törvény, tanítás'; Mózes öt könyve, a zsidó nép legrégibb írásos emléke, amely leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől kezdve az Istennel kötött szövetségein keresztül a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.

Olyan nyelvemlék, amely összefüggő gondolatokat tartalmaz.

Olyan szó, szókapcsolat vagy mondattömbnyi terjedelmű nyelvemlék, amely egy másik nyelvű szövegbe ágyazva őrződött meg.

A korstílusnál szűkebb fogalom, egy vagy több művészeti ágra terjed ki, melynek alkotóit elsősorban stílusjegyeik kötik össze.

A Héber Biblia görög fordítása (Kr. e. 3. század).