Szövegértés gimi

Az első állattartó kerteket az ókori kelet államaiban kb. 5000 évvel ezelőtt hozták létre. Feljegyezték például, hogy az ókori Mezopotámia egyik jeles uralkodója már népes állatseregletet mondhatott a magáénak, s ugyancsak híresek voltak az asszír és egyiptomi uralkodók állatkertjei is. A távoli Kínában az egyik császár már csaknem négyezer éve állatkertet létesített, sőt a legenda szerint az uralkodó itt, a „Tudás Kertjében” fedezte fel a selyemhernyó gubójának fonalas szerkezetét, megalapozva ezzel a híres kínai selyemtermelést. A világhódító Nagy Sándor Alexandriában létesített nyilvános állatkertet, s a kert igazgatásával tanítómesterét, Arisztotelészt bízta meg. A rómaiaknál – kisebb magán vadasparkoktól eltekintve – nem volt divat az állatkertek létesítése. A különleges vadak csupán a véres gladiátorviadalokon szerepelhettek. A középkorban az uralkodók előszeretettel tartottak vadállatokat, különösen olyanokat, amelyek messzi világrészekből származtak. Az egyszerű emberek persze ezeket az állatokat nemigen nézhették meg, a különleges állatokat a vándorcirkuszok ketreceiben láthatták. Gyakran tartottak vadállatokat a várakat övező árkokban is. A világ első újkori állatkertjének tartják a Bécs melletti Schönbrunn zooját, bár eredetileg ez a kert sem volt nyilvános. Ez az állatkert 1752-ben nyitotta meg kapuit. Ezt a példát világszerte több nagyvárosban is követték: például Madridban, Londonban, Berlinben, New Yorkban és Pétervárott is. A Budapesti Állatkert – az újkori intézmények közül 32.-ként – 1866-ban nyitotta meg kapuit.

• Nagy Sándor tanítómesterét Arisztotelészt bízta meg a maga számára létesített álletkertje igazgatásával.

• Az első állatkertnek a Schönbrunn zooját tartják, ami eredetileg is nyilvános volt.

• A Budapesti állatkert 32.-ként nyílt meg.

• Rómában a különleges állatok a gladiátorviadalakon szerepeltek.

Az Isteni színjáték tengernyi szereplőjéből és fordulatos eseményéből is kitűnik, hogy Dante emlékezőtehetsége rendkívüli volt. Erről a csodálatos memóriáról egy szerény, de frappáns történet is beszámol.
Egyik ismerőse megállította Dantét, s megkérdezte tőle:
–  Mondja mester, ön szerint mi a legjobb étel?
– A tojás – felelte a költő.
Eltelt egy év, s Dante újra találkozott ismerősével. Az illető megállt, s csak ennyit kérdezett:
– Mivel?
– Sóval – felelte a költő, s komótosan folytatta útját.

Miért íródott a szöveg, hogy megtudjuk, hogy Dante

• írta az Isteni színjátékot.

• szerint a legjobb tel a tojás

• szerint a tojás sóval az igazi

• emlékezőtehetsége rendkívüli volt.

A XIX. század végén a lengyel komponista és zongoraművész, Moritz Moszkowski Bécs utcáin sétálgatott a Rimszkij-Korszakov-tanítvány Alekszandr Glazunov társaságában.
Ahogy a nagy bécsi muzsikus Franz Schubert hajdani otthonához értek, megálltak, és elolvasták a ház falára erősített márvány emléktábla szövegét.
– Mit gondolsz, barátom – mélázott el Glazunov –, ha meghalok az én házamra is tesznek majd egy táblát?
– Egész biztos! – vágta rá Moszkowski.
– És vajon mit írnak majd rá? – faggatta tovább Glazunov.
– Azt írják rá: Ez a lakás eladó!

Kié a ház?

(a)  

Romhányi József: SZAMÁRMESE

Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt

egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.

De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt

Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri

csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,

kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő

dőre öreg.

Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit

és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-

lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős

pörgeszőrű göndör csődöre.

Szomszédságban élt a fösvény Szemere,

annak volt egy nőstény szamara.

A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett

hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara

számára, ezért sok szemérmes szamárkönny

szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú

szamara szemére.

Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön

ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri

csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál

szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet

szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált?

Öszvért!

• Szamár szemérmes szeméből csödörbe szemerkélt a könny.

• A ló és a szamár utóda: öszvér.

• A csődör neve Döme.

• Szemere szamara szamárfit szeretett volna.

Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál (Romhányi)

- Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,
céltábláját az emberek gúnyának.
Engem senki sem cirogat, becézget,
mert a bôröm egy kicsikét recézett.
Hogy irigylem a nercet, a hódokat!
Nekik kijár elismerés, hódolat.
Hányszor kértem a bennfentes rókától,
legyen az én ügyemben prókátor.
Könyörögtem: Szólj a szûcsnek bátyuska,
protezsálj be prémesállat státusba,
vegyen be legalábbis bélésnek.
De hiába! Nem enged e kérésnek.
Értékemért agyon sose csapnának,
nem kellek én se muffnak, se sapkának...
Igy kesergett sündörögve, bujkálva,
mig egy fakir nem került az útjába.
Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta:
- Jössz a szögeságyamba, te kispárna!

• A sűn szerint a bőre kicsikét recézett.

• A rókának kéne prémesállat státuszba vennie.

• A fakir ágyába jó lesz.

• Irigyli a muffot, sapkát.

• A sorsnak kéne cirogatnia, becézgetnie.