"Elfeküdt már a nap túl a nádas réten, / Nagy vörös palástját künn hagyá az égen"

"De a kínos éhség azt is irigyelte, / Hajnali álmából csakhamar fölverte, / S addig ösztökélte, addig korbácsolta, / Míg a rétet összevissza barangolta;"

„Majd az édes álom pillangó képében / Elvetődött arra tarka köntösében"

"György ijedve hátrál, odavan egészen:

E csapás utolsó szélütése lészen"

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,

Messziről lobogva tenger pusztaságon:

Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem

Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.”

"Amott ül egy Túzok magában!"

„Mint komor bikáé, olyan a járása ..."

"Hol, mint egy repedt csont deszka közé kötve,

Ítéletnapig sem forradozna össze"

„Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel

Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:”