– Ugyan már, hiszen még nem járt le a hat hónap. Minek sírdogálsz!

– Szegény Dzsonit várjátok, mi? – vihogta. – De abból aztán nem esztek! Szegény Dzsoni az enyém lesz. Azt a kacska-macska farkát, változzatok azon nyomban kacsává!

– Na, most aztán jól nézünk ki ! Én lettem a kacsakirály, te meg a kacsa-királykisasszony.

– Ne félj, majd szegény Dzsoni megszabadít bennünket.

– De amikor nincs neki varázsereje? Akkor hogyan szabadítja meg őket?

– A szeretetével. Ha nagyon szereti Árnikát, akkor meg tudja őket szabadítani.

„Ejhaj – énekelte boldogan –, lejárt a hat hónap, enyém vagy, Árnikám!”

– Mit parancsolsz, vándorlegény? – kérdezte.

– Nagyon megszomjaztam – dadogta.... és a szemét nem tudta levenni a csodaszép lányról.

– Láttalak, amikor Östör király udvarában voltál. És… és… ugye nem haragszol, ha megmondom? Hogy első látásra nagyon beléd szerettem – mondta lesütött szemmel ....

– Sajnálom, te szép lány – mondta..........,- de én Östör király leányának, Árnikának vagyok a vőlegénye. Éppen hozzá igyekszem.

– Én meg téged sajnállak, mert mialatt te távol voltál, Árnika úgy elfelejtett téged, hogy jobban se kell.

Férjhez is ment közben egy királyfihoz. Úgy elfelejtett téged, hogy azt se tudja már, hogy a világon vagy-mondta

Kik beszélgetnek?:

– De hiszen hazudik neki ez a lány! Egy szava se igaz.

– Persze hogy hazudik.

– Mert ő… ő a Százarcú Boszorka?

– Persze.

– Ne törődj Árnikával – mondta cirógató hangon –, maradj itt velem. Hívebb feleséged leszek akárkinél. Meglátod, boldog leszel itt.

...nézte, nézte a lányt, már-már nyújtotta a kezét, hogy megsimogassa,

„Na tessék – gondolta rohanás közben ................. –, ugyanannak a boszorkánynak a keze közé kerültem, akinek a múltkor. Jaj, majdnem elhittem neki, hogy elhagyott Árnika, jaj, de balgatag vagyok!”

s ni csak, egy szép fehér kiskacsa egyenesen odaúszik szegény Dzsonihoz, kijön a vízből, a fejét szegény Dzsoni térdére fekteti, és néz, néz szomorúan.

– Hej, te kiskacsa, nem láttad az én kedves Árnikámat?

Abban a szempillantásban, ahogy ezt kimondta, ... minden kacsa visszaváltozott emberré, ... Árnika is visszaváltozott, talán még szebb volt, mint annak előtte, visszaváltozott Östör király is.

– Én követtem el a hibát – mondta szegény Dzsoni. Mert egy pillanatig hittem a boszorkánynak. Már-már beleegyeztem, hogy ott maradok nála, azt képzeltem ostoba fejjel, hogy Árnika elhagyott engem. Egy icipicikét megrendült a szeretetem. Megérdemlem hát a sorsomat, maradjak most már örökre kacsa.

– Azt már nem! – mondta Árnika. – Inkább én legyek kacsa örökre.

– Ugyan már – mondta a főudvarmester –, nem kell úgy nekikeseredni. Egyik nap te leszel a kacsa, és szegény Dzsoni az ember, másnap meg fordítva. Eléldegélhettek így a világ végéig is.

– De ha Dzsoni kacsa, akkor én is kacsa akarok lenni – mondta Árnika. – Egyforma akarok lenni vele. Súgtak-búgtak az udvari népek, de mindhiába, nem jutott eszükbe