A XVII. század korstílusa (16. sz. vége felé jelentkezik – 18. sz. közepén még találkozunk vele

Legkorábban Portugáliában és Spanyolországban jelentkezett a XVI. század folyamán

Nyakatekert, okoskodás, pompás szabálytalan gyöngy, súlyosság, szemölcs.

Az elnevezést 1750 után kezdték el használni, gúnyos értelemben. Azokra az épületekre használták, amelyeket mértéktelennek, túldíszítettnek, bizarrnak találtak

Jellemző rá a rekatolizáció.

Középkori hagyományokhoz nyúl vissza

Érzelmekre hat (Gyönyörködtetni és tanítani!)

"theatrum mundi"

Zenei képviselők: Bach, Vivaldi, Händel, Monteverdi

Bonyolult, nehezen áttekinthető szerkezet

Mozgás/dinamizmus

Monumentalitás

Nyugtalan vonalak, formák

Realista, esetenként naturalizmusba átcsapó ábrázolásmód – mulandóban és örökkévalóban megragadható ellentét

Tasso: Megszabadított Jeruzsálem c. műve

Az Magyari István írásának és az feleletnek summája

Újjászületés

14-16. sz közepe, illetve a 17. század eleje

Trecento (1300-as évek), Quattrocento (1400-as évek), Cinquecento (1500-as évek)

Isten és ember helyett az ember és az ő világa a hangsúlyos!

boldogság és természetkultusz

témái: barátság, művészet, családi összetartozás, haza, egészség

minta az antik, görög, római művészet

·

Kulcsszavai: harmónia és a szimmetria

A humanisták a görög-római világ megismerésére, felújítására törekedtek. A kéziratok egybevetésével ők alapozták meg a szövegkritikai vizsgálatokat.

Galileo Galilei

Könyvnyomtatás

Petrarca, Boccaccio