Milyen szókép? "Lelkem ódon babonás vár..."

Milyen szókép? "De a kocsma bezzeg hangos!"

Milyen szókép? "Bársonyos hangja van ennek a színésznek."

Melyik hasonlat? Jelölje a helyes válaszokat!

Melyik nem szinekdoché?

"A szivem egy nagy harangvirág/S finom remegések: az erőm"

„A szerelem sötét verem”

„Amíg a fákról nagy, nehéz könnycseppek

Hervadt levélre halkan hullanak...”

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”

„Beszél a fákkal a bús őszi szél,

Halkan beszélget, nem hallhatni meg;

Vajon mit mond nekik? beszédire

A fák merengve rázzák fejöket.”

„Itt volna élni jó... nyomom ne is keressék,

Zümmögne a napos nyár, mint sűrü mézü kaptár,

S hallgatna bölcs, fehér csönd, ha télre jár a naptár,

Mint arany ifjuság után ezüst öregség.”

Siess már, az egész busz rád vár!

„Küzdött a kéz, a szellem működött,

Lángolt a gondos ész, a szív remélt”

„A bánat? egy nagy oceán.

S az öröm?

Az oceán kis gyöngye. Talán,

Mire fölhozom, össze is töröm.”

„Létem, ha végleg lemerűlt

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

A Szerelmet a túlsó partra!”

„Arany már a fák színe, arany, mint a méz.”

Mindkettejök szíve lett puszta, hideg tél.

Az ablakból egy hegyre látok,

engem nem lát a hegy

Mikorra a patak vize tükörré lett

Mikor a nap leszállt pihenni ágyába.

az ég gyertyái elfogytak

csendes a ház

a főnököm jó fej

Tegnap este jöttem meg a csatából / Leesett a vas a lovam lábáról.

fehérlő illatokkal alkonyul

Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,

Messziről lobogva tenger pusztaságon:

Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem

Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.

S másnak adta élte fonnyadó virágát?

metafora

"Elfeküdt már a nap túl a nádas réten, / Nagy vörös palástját künn hagyá az égen"

"György ijedve hátrál, odavan egészen:

E csapás utolsó szélütése lészen"