A versenyműveket csak egyetlenegyszer adták elő a nagy Dionüszián, soha többé.

A tragédiaírók khorégoszai olcsóbban megúszták, mint a komédiaírókéi, mert a tragikus kar 15 tagú volt, a komikus kar pedig 24 tagú.

Amikor Kalipidész, a színészsztár Spárta királyával, Ageszilaosszal találkozott, megkérdezte, hogy tudja-e, ki ő. Mire a király azt felelte: „Nem te vagy Kallipidész, a bohóc?”

A fesztivál költségeit a khorégoszok állták, meg a jegyet váltó nézők, az állam nem járult hozzá.

Aiszkhülosz ivás közben írta drámáit.

A színházat kezdetben színházi klánok uralták: az első színészek és költők ugyanazokból a gazdag családokból jöttek.

Müniszkosz, Aiszkhülosz színésze majomnak nevezte Kallipidészt, az új színészgeneráció legjobbját.

Szophoklész, a nagy drámaíró egy szőlőmagtól fulladt meg, amikor Kallipidész, a színésztár egy külföldi turnéjáról hazatérve friss szőlőt hozott neki ajándékba.

A legelső drámaírók egyben színészek is voltak: maguk játszották el műveit főszerepét. Ez a gyakorlat a színészek versenyének megalapításával ért véget.

Az állam vezetőit - például Periklészt -  mentesítették a khorégoszi kötelességvállalás alól.

A dithüramboszköltők khorégoszai többet fizettek, mint a tragédiaköltőkéi, mert nekik 50 fős kórust kellett eltartaniuk, azoknak pedig csak 15 főset.

A drámaírók körülbelül egy talentumot (egy közkatona vagy egy mesterember 6000 napi jövedelmének megfelelő összeget) kerestek a versenyen.

A nők elvetéltek a fúriák rémisztő megjelenésekor Aiszkhülosz Eumeniszek című tragédiájában.

Volt egy Theorik Pénztár nevű pénzalap, amely adott két obolosz segélyt bármelyik polgárnak, aki nem tudta megfizetni a belépőjegy árát.

Theszpisz találta fel a drámát: ő volt az első színész, aki kivált a kórusból, és alakítani kezdte azoknak a mitológiai alakoknak a szerepét, akikről a karének szólt.

Egy dithürambosz előállítási költsége felért egy hadihajó éves költségével.

Khorégosz csak a leggazdagabb 300-400 athéni lehetett.