Vad a táj, de nekem hazám. Keletről fúj a szél, nyugaton kel a Nap, hol a szűz homok tengermély.

Ez a perc a boldogság,

Színes álomképek várnak

Minden szép, minden olyan más lett

most hogy látlak én.

Hiszen sejtem jól

Hogy élsz valahol

Hát jöjj és keress, és szívből szeress

Te álomkép

Hogyha észreveszed,

Elcsavarta rég a fejed!

Hazudik az eszed,

Szíved tudja hol a helyed.

Ahogy felkel a nap, te is ébredsz,

Szemed nyílik, dől a fény,

Csak téged vár ez a népes család,

Gyere hát, te is olvadj közénk.

Sűrű éjeken a farkas dala holdról szól,

a vadmacska a párja után sír.

Kívül hűvös tó légy!

Belül tűz és láng!

Amíg van, egy-két jó falat,

S egy jó falat az csak akad,

Se bú, se baj nem számít, rá se ránts!

Kicsi szíved, ha fáj,

Zengj egy dalt, ragyog újra a nyár,

A szép napsugár, és a gond elszáll.