Kicsit nagyobb, mint egy futballpálya.

A fal olyan színű volt, mint Kati pulcsija.

„tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan
s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál”

„Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.”

„Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,
Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival”

„Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.”

„Csomókban hull már a napfény
s aranymedveként nyalja a tüzes pocsolyákat.”

„Patak módra folyt a sárgalé a sáncban.”

„A szerelem sötét verem”

„Amíg a fákról nagy, nehéz könnycseppek
Hervadt levélre halkan hullanak...”

„Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő”

„Kis hajó az én reményem,
Sem árboca, sem kormánya;
[...]
Lelkem, a tenger hajósa,
Retteg újabb kikötőtül”

„S a szövőgyárak ablakán
kötegbe száll
a holdsugár,
a hold lágy fénye a fonál
a bordás szövőszékeken”

Virágot a virágnak!

Virágot a virágnak!„Örök kertemben, napfényes lugasban,
álmodó kertész, nézek szanaszét:
kint ősz és tél, itt bent mégis tavasz van!”

" Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája" 

Majd’ felrobbant a dühtől.

„Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült”

Folyékony léptekkel lopódzott tova.

Égető problémák állnak előttünk.

„Ragyoghat még a nap,
bennem már holtomig ez a
nyárölő alkonyat.”

„Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Halkan beszélget, nem hallhatni meg;
Vajon mit mond nekik? beszédire
A fák merengve rázzák fejöket.”

„Könyvek közül, ha alkonyati fény ég
S szelíd fátylával száll a csendes est
S a Tisza tükrén mélázik a kék ég
Ha kitekintesz a tetők felett”

„Sziszeg a por”

A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.

harsány narancssárga

kemény hangok

hideg színek

selymes íz

Siess már, az egész busz rád vár!

a huszadik század tragédiája

Egy vasam sincs.

Egy jó tollú író műve.

Két keréken tette meg a több száz kilométeres utat.

„Isten, áldd meg a magyart”