„Halálnak halálával halsz”

"Barlangjában belől bömböl a medve."

"Barlangjában belől bömböl a medve."„Kiirthatatlan vággyal, amig él, Túr és tünődik, tudni, tenni tör;”

„ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,/ s a folytonos veszélyben, bajban élő/ vad férfiak fegyvert s hatalmat érő/ nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:/ a 2 x 2 józansága hull rám.”

"Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom"

„Örökkön háborog a tenger/ örökkön zúgnak a lombok/ örökkön fájdalmas az ember/ örökkön kicsik a dolgok.”

"Világ világa, Virágnak virága!"

„Húsz esztendőm hatalom,/ húsz esztendőm eladom.”

Csak azt tudom, hogy fújnak a szelek/ Csak azt tudom, hogy mint a gondolat/ Csak azt tudom, hogy tisztult árnya mély/ Csak azt tudom, hogy búsak az utak...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már.../ Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,/ Milyen volt hangja selyme, sem tudom már...

„Elhull a virág, eliramlik az élet”

"Legyek fa, melyen villám fut keresztül/ Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül/ Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe/ Eget földet rázó mennydörgés dönt le"

„Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?”

„Adjon az Isten/ szerencsét,/ szerelmet,/ forró kemencét,/ üres vékámba gabonát,/ árva kezembe parolát”

„Tanulj dalt a zengő zivatartól, Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl”

„Mert benne élsz te minden félrecsúszott/ Nyakkendőmben és elvétett szavamban/ És minden eltévesztett köszönésben/ És minden összetépett levelemben/ És egész elhibázott életemben”

„Most tél van és csend és hó és halál.”

„dalolj velem hörögve és zúgva és dörögve tízmillió, százmillió torok!”

„Hej, ne búsulj s ne bánkódj, Ne is siránkozzál!”

„Vár állott, most kőhalom,/ Kedv s öröm röpkedtek,/ Halálhörgés, siralom/ Zajlik már helyettek.”

A köhögések, szemfolyások, taknyosságok, fájdalmak, erőtlenségek, ízetlen ételek, szakadozot (!) aluvások mindennapi kenyér a véneknél.

Szájon, mellen, karban, kézben,/ Csókban tapadva, átkosan/ Elfogyni az ölelésben:/ Ezt akarom.

Akinek sok barátja van, nincs egy barátja sem.

„Jaj, mily sekély a mélység/ és mily mély a sekélység/ és mily tömör a hígság/ és mily komor a vígság”

„Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.”

„míg én, életem csúcsai közt,/ a távol közelében, zengem, sikoltom,/ verődve földön és égbolton,/ hogy szeretlek, te édes mostoha!”

„Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak…”

„Sovány vagyok, csak kenyeret/ eszem néha, e léha, locska/ lelkek közt ingyen keresek/ bizonyosabbat, mint a kocka.”

„Az évek jöttek, mentek, elmaradtál/ Emlékeimből lassan, elfakult/ Arcképed a szívemben, elmosódott/ A válladnak íve, elsuhant/ A hangod, és én nem mentem utánad/ Az élet egyre mélyebb erdejében.”

meghal → megboldogul, elszenderül, a túlvilágra költözik, eltávozik, itthagy minket, a szíve megszűnt dobogni

Mekkora szemét vagy!

„Patkány, szeretlek s nemsokára jobban,/ Ha megfulladtam s lakmárzol setét/ Szemű pároddal rothadó husomban.”

„Miért e lom? hogy mint juh a gyepen/ Legeljünk rajta? s léha tudománytól/ Zabáltan elhenyéljük a napot?”

jó → király, mesés, csúcs, fantasztikus, isteni

nagyot nevettem → majdnem belehaltam a nevetésbe, a földön fetrengtem a röhögéstől

Annyi az eszed, mint egy hintalónak.

Képzeld, annyira borzalmas hangja volt az énekesnőnek! Olyan hamis volt, hogy szinte már fájt. Ez volt életem legjobb koncertje.

a-a-a

a-a

a-a-a-a

x-a-x-a vagy a-x-a-x

a-b-a-b

a-b-b-a

a-a-x-a

a-b-a-b-b vagy a-b-b-a-a

 a-b-a//b-c-b//c-d-c//d-e-d//e-f-e stb.

a-a-b//c-c-b