Mária Terézia tanügyi rendelete, a Ratio Educationis a népiskolától az egyetemig egységes iskolarendszer megvalósítását tűzi ki célul, és az oktatást igyekszik állami ellenőrzés alá vonni.

II. József uralkodása

Türelmi rendelet.

Jobbágyrendelet.

A versailles-i békében Nagy-Britannia elismeri az észak-amerikai gyarmatok függetlenségét.

Elfogadják az Egyesült Államok alkotmányát.

Július 14-én a párizsi felkelők elfoglalják a Bastille erődjét. Augusztus 26-án az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát.

A francia Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja az alkotmányt, amelynek értelmében Franciaország alkotmányos királysággá válik.

Jakobinus diktatúra Franciaországban: a jakobinusok „a forradalom és az ország védelmében” kegyetlen terrort vezetnek be, amely több tízezer halálos áldozatot követel; Magyar jakobinus mozgalom Martinovics Ignác vezetésével.

A Direktórium kormányzásának kezdete Franciaországban.

Bonaparte Napóleon császársága.

Nagyhatalmi konferenciát rendeznek Bécsben.

Európa-szerte forradalmi mozgalmak bontakoznak ki („népek tavasza”): forradalom Palermóban (január 12.), Párizsban (február 22–24.), Bécsben (március 13–15.), Pesten (március 15.), Milánóban (március 18.), Berlinben (március 18–19.), felkelés Rómában (november 5.).

V. Ferdinánd berekeszti az utolsó rendi országgyűlést, és szentesíti az ún. áprilisi törvényeket, amelyek biztosítják Magyarország birodalmon belüli önállóságát, lehetővé teszik a társadalom polgári átalakulását, és kialakítják Magyarország új, alkotmányos politikai berendezkedését

A debreceni Nagytemplomban az országgyűlés Kossuth javaslatára kimondja Magyarország függetlenségét és a Habsburg–Lotharingiai-ház trónfosztását.

Krími háború Oroszország és az Oszmán Birodalom között, amelyben a vesztésre álló törököket az angol–francia szövetségesek katonai segítsége menti meg.

A francia–szárd–osztrák háború Ausztria vereségével ér véget. A győzelem legfőbb haszonélvezője a Szárd–Piemonti Királyság, mivel Ausztria veresége megteremti a közép-itáliai államok Piemonthoz való csatlakozásának feltételeit.

Január 18-án a versailles-i kastély Tükörtermében kikiáltják a Német Császárságot. Kihirdetik I. Vilmos proklamációját az egységes Németország megalakulásáról.

A torinói parlament kimondja az olasz állam megalakulását, és az Olasz Királyság uralkodójává megválasztja (II.) Viktor Emánuel szárd–piemonti királyt. Velence és az Egyházi Állam (Róma) kivételével Itália egyesül.

Polgárháború az Egyesült Államokban. A déli államok (Amerikai Államok Konföderációja) kiválása után kirobbanó polgárháborúban a kezdeti déli sikerek ellenére az északi államok győzedelmeskednek.

Porosz–osztrák háború. Július 3-án Königgrätz és Sadova között a porosz seregek döntő győzelmet aratnak az osztrákok fölött. Bismarck – a későbbi együttműködés érdekében – kedvező békefeltételeket ajánl a vesztes osztrák félnek.

A kiegyezéssel létrejön az osztrák–magyar dualista állam.

Francia–porosz háború. A háború döntő ütközetét szeptember 1-jén Sedannál megnyerik a poroszok. III. Napóleon francia császár maga is fogságba esik.

Orosz–török háború a Balkánon, amely a cári erők győzelmével ér véget. A konfliktus rendezésére összehívott berlini kongresszuson (1878) Bismarck német kancellár a britek és az osztrákok támogatásával, diplomáciai eszközökkel igyekszik gátat vetni Oroszország túlzott megerősödésének.

Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia között létrejön a kettős szövetség. A megállapodás Németországnak a franciákkal szemben, a Monarchiának pedig Oroszországgal szemben biztosít szövetségest.

Olaszország csatlakozik a Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia alkotta francia- és oroszellenes kettős szövetséghez. Létrejön a hármas szövetség.

Francia kezdeményezésre Oroszország és Franciaország szövetséget köt. A franciák alapvetőcélja, hogy szövetségest szerezzenek Németországgal szemben.

Létrejön Franciaország és a Brit Birodalom szövetsége, a „szívélyes megegyezés” (entente cordiale), amelyet a későbbiekben antantnak neveznek. A megállapodás a kontinensen és a gyarmatokon is egyre fenyegetőbbé váló Németország ellen irányul.

Orosz–japán háború, amelyben a cári csapatok súlyos vereséget szenvednek az európai mintára modernizált japán hadseregtől.

Polgári forradalom Oroszországban.

Oroszország csatlakozik az antanthoz. Aláírják a befolyási övezetekről (Perzsia, Afganisztán, Tibet) szóló orosz–angol gyarmati megállapodást. A korábbi francia–orosz és francia–angol egyezményekkel együtt ez a szerződés zárja le a németellenes blokk kialakulását.

Lengyelország első felosztása.

Lengyelország második felosztása.

Lengyelország harmadik felosztása.

A lipcsei csata vagy a népek csatája

(Ez volt a napóleoni háborúk döntő ütközete. Napóleon súlyos vereséget szenvedett, ami a bukását jelentette.)

San stefanoi konferencia.

(Lezárja az orosz-török háborút.)

Villafrancai béke

(Lezárja a szárd-francia-osztrák háborút.)

Tilsiti béke

(Oroszország és Franciaország, illetve Poroszország és Franciaország közötti béke. Poroszország elvesztette az Elba és a Rajna közötti területeit, és a Lengyelországtól elfoglalt területeket. 100 millió frank hadisarc fizetésére kötelezték és kimondták, hogy hadereje nem lehet csak legfeljebb 42 000 fő.)

Borogyínói csata

(Bonaparte Napóleon császár serege, a legendás Grande Armée ütközött meg Kutuzov orosz tábornok hadaival Borogyinó mellett, ahol a francia katonai géniusz ugyan diadalmaskodni tudott, ám sikere – a hadjárat végeredményének fényében – végül pürrhoszi győzelemnek bizonyult.)

I. Sándor cár (ur. 1801 - 1825) bejelenti a kontinentális zárlat feloldását Oroszország részéről.

Waterloo

(Itt vívták Bonaparte Napóleon francia császár, és a hetedik koalíció – Blücher marsall porosz és Wellington herceg vezette – csapatai a sorsdöntő waterlooi ütközetet. A francia vereség az 1815 márciusában visszatérő Napóleon száznapos uralmának végét, a történelem egyik legtehetségesebb hadvezérének bukását jelentette.)

A görög szabadságharc

Solferinoi csata

(Itt ütköztek meg III. Napóleon francia császár (ur. 1852-1870) és II. Viktor Emánuel piemonti király (ur. 1849-1878) egyesült hadai I. Ferenc József osztrák császár (ur. 1848-1916) seregével. A véres csata a szövetséges erők diadalával végződött, ami döntő befolyást gyakorolt a három koronás fő háborújára, illetőleg az olasz egységtörekvésekre.)

Königgratzi csata

(A königgrätzi csata a porosz–osztrák háború legnagyobb csatája volt, melyben a komoly technikai és hadvezetési fölényben lévő Porosz Királyság döntő győzelmet aratott a többnemzetiségű, elavult felszereltségű és felállású Habsburg-csapatok felett)

A Német-római Birodalom felbomlása

(II. Ferenc lemondani kényszerült a német-római császári címről. Ezzel hivatalosan megszűnt a Német-római Birodalom, és helyén különböző utódállamok – részben Napóleon által kreált csatlós monarchiák – jöttek létre.)

(1815–1898): német politikus, a „vaskancellár”. A német egység megteremtője, a Német Császárság kancellárja. Poroszország miniszterelnökeként modernizálta a hadsereget. Legyőzte Ausztriát (1866, Königgrätz), majd Franciaországot (1870, Sedan). A porosz–francia háborút követően 1871-ben Versailles-ban kikiáltották a Német Császárságot, amelynek első kancellárja lett. Diplomáciai tevékenységével (három császár szövetsége 1873, illetve hármas szövetség 1882) Franciaország elszigetelésére törekedett. Kancellárként megteremtette a modern német polgári államot. Érettségi adattár.

Osztrák tábornok. Részt vett az 1848-as itáliai felkelés leverésében. 1849 júniusától a magyarországi császári erők fővezére, teljhatalmú katonai parancsnok. Nevéhez fűződnek a világosi fegyverletételt követő véres megtorlások: az aradi tábornokok és más politikai, illetve katonai vezetők kivégzése, ezrek bebörtönzése vagy besorozása a császári hadseregbe.

A Habsburg Birodalom kancellárja. Jelentős szerepet vállalt a bécsi kongresszus (1814–1815) munkájában, majd a Szent Szövetség korának egyik meghatározó politikusa lett. A külpolitikában az európai hatalmi egyensúly megőrzésére és a régi dinasztiák hatalmának visszaállítására törekedett. Belpolitikai téren konzervativizmus és reformellenesség jellemezte. Az 1848-as bécsi forradalom után lemondott, és visszavonult a politikai élettől.

A Szárd Királyság (Piemont) miniszterelnöke. Meghatározó szerepet játszott az olasz egység megteremtésében azáltal, hogy sikerült összeegyeztetnie az európai hatalmi érdekeket a népi mozgalmak követeléseivel. Külpolitikai megfontolásból bekapcsolódott a krími háborúba. Nagy érdeme volt abban, hogy Ausztria ellenében először Lombardia, majd a középitáliai államok is csatlakozhattak Piemonthoz. 1861-ben néhány hétig az egyesített Olasz Királyság első miniszterelnöke volt.

A jakobinus mozgalom egyik vezetője. A francia forradalom idején a köztársaság kikiáltásának egyik fő támogatója volt. A jakobinus diktatúra alatt a Közjóléti Bizottságban a mérsékelt irányzatot képviselte, és szorgalmazta a terror mérséklését. Ezért összeütközésbe került Robespierre-rel, aki 1794. április 5-én kivégeztette.

Francia filozófus. A felvilágosodás egyik alapművének tekintett Enciklopédia szerkesztője. Felfogása szerint a tudás a társadalmi fejlődés alapja. Az egyén szabadságjogainak biztosítása érdekében szükségesnek tartotta az uralkodói hatalom korlátozását.

Osztrák császár és magyar király (1792–1835). Trónra kerülése után minden eszközzel arra törekedett, hogy gátat vessen a kibontakozó forradalmi és nemzeti mozgalmaknak. Számos Franciaország ellen irányuló koalíció tagja volt. Kivégeztette a magyar jakobinus mozgalom vezetőit. A napóleoni háborúkban elszenvedett vereségek következtében birodalmát jelentős területi veszteségek érték; a német–római császári címről is kénytelen volt lemondani (1806).

Osztrák császár és magyar király (1848–1916). V. Ferdinánd lemondatása után került trónra. Orosz segítséggel leverte a magyar szabadságharcot. A birodalom sorozatos vereségei nyomán 1867-ben a kiegyezés elfogadására kényszerült. Ekkor koronázták magyar királlyá, és jött létre az Osztrák–Magyar Monarchia.

Porosz király (1740–1786). Felvilágosult abszolutista uralkodóként törvényekkel védte a paraszti rétegeket, modernizálta az igazságszolgáltatás rendszerét, manufaktúrákat alapított, támogatta az oktatást és a kultúrát, valamint az úthálózat kiépítését. Ugyanakkor mindent alárendelt a hadsereg érdekeinek. Bevezette az általános hadkötelezettséget, és a kontinens legerősebb szárazföldi hadseregét hozta létre. Uralkodása idején Poroszország területe egyharmadával nőtt

Amerikai politikus, államférfi. Ő szövegezte meg az 1776-os Függetlenségi nyilatkozatot. Az Egyesült Államok franciaországi követe (1785–1789), külügyminisztere (1789–1793), majd harmadik elnöke (1801–1809).

Politikus, hadvezér, az Egyesült Államok első elnöke. Jelen volt a philadelphiai első kontinentális kongresszuson. A függetlenségi harc idején a hadsereg főparancsnokává választották. Részt vett az alkotmányt kidolgozó nemzetgyűlés munkájában, és az Egyesült Államok elnökeként (1789–1797) sokat tett az államszövetség megszilárdításáért, valamint az alkotmányban garantált emberi jogok biztosításáért.

Amerikai politikus, az Egyesült Államok elnöke. Az amerikai polgárháború (1861–1865) előtt az északi államok képviselője volt, támogatta a rabszolga-felszabadítást. Elnökké választása (1860) után a déli államok kiválása az Unióból polgárháborúhoz vezetett. A polgárháború idején hozott politikai intézkedéseinek (rabszolga-felszabadítás, földtörvény) és a katonai sikereknek köszönhetően a háború az északiak győzelmével ért véget. 1864-ben Lincolnt újra elnökké választották, de a következő évben merénylet áldozata lett.

Orosz hadvezér. A napóleoni háborúkban több hadjáratban vett részt. Legjelentősebb katonai sikerét Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata idején aratta, amikor a „felperzselt föld” taktikáját alkalmazva vereséget mért a francia erőkre

Német filozófus és közgazdász, a kommunizmus eszmerendszerének kidolgozója. 1848-ban Engelsszel közösen írta meg a Kommunista kiáltványt, amely a burzsoázia hatalmának erőszakos megdöntését és egy osztály nélküli társadalom felépítését sürgette. A tőke című művében a munkásság kizsákmányolásának formáit és módjait ismertette a fennálló kapitalista gazdaságitársadalmi rendszerben.

Olasz forradalmár. 1827-től az egységes, független olasz köztársaság megteremtéséért küzdő ún. carbonari-mozgalom tagja. Aktív résztvevője volt az 1848-as itáliai forradalomnak, azt követően pedig emigrációba kényszerült. Nem értett egyet Cavour politikájával, amely az olasz egységet a Szárd–Piemonti Királyság vezetésével kívánta megvalósítani. Támogatta Garibaldi 1860-as szicíliai hadjáratát, de később nem vállalt szerepet az Olasz Királyság parlamentjének munkájában.

Olasz forradalmár, szabadságharcos. Fontos szerepet játszott az olasz egység megteremtésében. 1860-ban ezer vörösingesével elfoglalta Szicíliát, és megdöntötte a Szicíliai–Nápolyi Királyságot. A megszerzett területeket átadta a szárd uralkodónak. 1874-ben az olasz képviselőház tagja lett.

Francia író, filozófus, gondolkodó, a felvilágosodás egyik kiemelkedő képviselője. A törvények szelleméről című művében a polgári állam jogrendjéről fejtette ki nézeteit. Megfogalmazta a hatalmi ágak (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) szétválasztásának elvét, és a népképviseleten alapuló törvényhozás létrehozása mellett érvelt.

Francia író, a francia felvilágosodás egyik legjelentősebb filozófusa. Köztársasági elveket vallott, a radikális kis- és középpolgárság szószólója volt. Megfogalmazta a népfelség elvét, amelynek értelmében a társadalmi szerződés felbontása nemcsak megengedett, de egyenesen kötelessége a népnek, ha a szerződést a hatalom bármely képviselője megszegi. Államelméletét A társadalmi szerződésről (1762) című művében dolgozta ki. Megteremtette a későbbi forradalmi mozgalmak eszmei alapját.

Nagy-Britannia királynője (1837–1901). Brit uralkodóként a világ legnagyobb gyarmatbirodalmának élén állt. A gazdasági fejlődés, a növekvő jólét és az ezek nyomán végrehajtott választójogi reform csökkentette a társadalmi feszültségeket. A királynő ritkán avatkozott be a belpolitikai viszályokba. Életvitele, egyszerűsége népszerűvé tette alattvalói körében. Uralkodása egyben Anglia fénykora volt. Egy egész korszak névadójává vált.

Nagy-Britannia királynője (1837–1901). Brit uralkodóként a világ legnagyobb gyarmatbirodalmának élén állt. A gazdasági fejlődés, a növekvő jólét és az ezek nyomán végrehajtott választójogi reform csökkentette a társadalmi feszültségeket. A királynő ritkán avatkozott be a belpolitikai viszályokba. Életvitele, egyszerűsége népszerűvé tette alattvalói körében. Uralkodása egyben Anglia fénykora volt. Egy egész korszak névadójává vált.