virágmagot

egy cserép virágot

egy kiskutyát

előbújt a virágcserépből

a virág bimbójából

a jótündér odavarázsolta az asszony házába

mert kedves volt

mert szép volt

mert aprócska volt

mint egy kávéscsésze

mint egy kis csecsemő

mint egy hüvelykujj

a virág kelyhében

egy dobozkában

édesanyja ölében

vakond

pocok

halak

varangyos béka

hogy a cselédje legyen

hogy a fiának a felesége legyen

mert neki sem volt gyermeke, és akart egyet

vízipókok

halak

bogarak

egy cserebogár lábába kapaszkodva

egy pillangóhoz kötötte hajszalagját

egy szellő kisodorta a partra

vakondhoz

pocokhoz

cserebogárhoz

nem akart hozzámenni feleségül, ezért békén hagyták

tiszteletbeli bogárrá választották és elengedték

a cserebogár rájött, hogy egyáltalán nem hasonlít rájuk, ezért ellökte magától

tavasz

nyár

ősz

tél

mert kedves

mert szép, fiatal és megnyerő modorú

mert gazdag

mert szépnek találta a külsejét

mert tetszett neki a hangja

mert kellett neki cselédnek

cinege

rigó

fecske

a pocok üregébe húzza, és melengeti

titokban gondozza, eteti, amíg felépül

elviszi a vakondhoz, aki meggyógyítja

fél a hosszú úttól

fél a repüléstől

nem akar csalódást okozni a mezei pocoknak

felbontja a jegyességet

betegséget színlel, így elhalasztják a menyegzőt

megszökik a költözésre készülő fecske hátán

Pöttöm Panna a fecskével éldegél tovább

a virágherceg lesz a párja, aki szárnyakat ad neki