"Reggeltől estig én leszek ember, te meg kacsa. A hónom alá csaplak és viszlek. Alhatsz közben, amennyit csak akarsz. Este meg cserélünk, te csapsz a hónod alá, s viszel reggelig. Akkor meg én alszom. " Miért jó ez?

" – Nicsak, ott egy birkanyáj – mondta Árnika –, akkor ott ---------------- (KINEK?) is kell lennie, s talán útba tud igazítani bennünket."

"– Hétfejű Tündérről még nem hallottam – rázta a fejét a pásztor –, de különben is azt tanácsolom neked, kislányom, hogy ne menj erre tovább, ha kedves az életed." MIÉRT?

"...hát egy marcona, bajszos ember ugrott elő a bokor mögül.

–...................................... – mondta vérfagyasztó hangon.

– Jaj, istenem, kedves Ipiapacs, te hírhedett rabló – mondta Árnika, mert persze, rögtön tudta, kivel van dolga –, kegyelmezz, nincs nekem egy megveszekedett vasam se!

– Akkor kacsát vagy életet!- mondta Ipiapacs.

Már lépett is, hogy elvegye a kacsát Árnikától.

– Akkor inkább.......................... – mondta nagy elhatározással Árnika."

"Ipiapacs, a hírhedett rabló hahotázni kezdett.

– Velem akarsz te ellenkezni – hahotázott –, ha rád fújok, elszállsz, mint a pitypang bóbitája." MIT TETTEK ERRE?

"Mire szegény Dzsoni két akkora pofont adott Ipiapacsnak, a hírhedett rablónak, hogy fölkiáltott tőle:

-.............................

Hogyan szöktek meg a rablóktól?

"Éppen egy dinnyeföld közepén járt szegény Dzsoni, s mivel okosabb nem jutott eszébe, a dinnyékkel kezdte hajigálni Ipiapacsot és bandáját. Na és lássál csodát, a rablók olyan ügyesen kapták el a dinnyéket, hogy egy se törött össze, fejjel, lábbal könnyedén szelídítették meg a röpködő dinnyéket, akár ...................................

"Végre aztán Ipiapacs is megértette, hogy nincs játék szabályok nélkül, beletörődött, hogy ő sem érhet kézzel a labdához. Játék közben meg már nem is bánta, mert rájött hogy olyan ügyesen bánik a labdával lábbal, hogy jobban se kell. Belemelegedtek a rablók a játékba, játszottak boldogan. Nem csoda, hogy boldogok voltak,...........................

"...akkor aztán Ipiapacs intett.

– Na ebből nem élünk meg – mondta –, most veled végzünk, és irány rabolni, fosztogatni, betörni, útonállni!

– Hogyhogy nem éltek meg ebből?! De mennyire, hogy megéltek – mondta szegény Dzsoni." HOGYAN?

"Klakkba-frakkba vágták magukat a rablók, s bevonultak szegény Dzsonival a legközelebbi városba.

– Ez az én futballcsapatom – mondta a városiaknak szegény Dzsoni –, bármelyik csapatotokat legyőzi." MIBEN FOGADTAK?

– Ha ezek az Ipiapacsék ilyen jól tudtak futballozni, akkor miért lettek rablók?

"– Az emberek nem tudják magukról, hogy miben ügyesek?

– Nagyon sokszor nem tudják. Mással foglalkoznak, mint amihez tehetségük van.

– Pedig mindenkinek van valamihez tehetsége?"