A szöveg tartalmilag egységes témájú, logikailag (a)   .

A szöveg elemi egysége a (a)   .

A bekezdés legfontosabb állítását, a teljes bekezdés összefoglalását a (a)   hordozza.

A szóbeli szövegekben a bekezdéseket (a)   eszközök segítségével - a hangsúllyal, a hanglejtéssel, a beszédtempóval és a szünettel jelezzük.

A szöveg leglényegesebb állítása:

(a)  

Szövegek alkotásakor a beszélő a körülötte lévő fizikai valóságot nyelvi eszközökkel képezi le, ezáltal létrehoz egy (a)   .

Ahonnan a beszélő a szövegbeli eseményeket, szereplőket "látja":

(a)  

A világra vonatkozó tudásunkat időről, térről, ok-okozati összefüggésekről fogalmi (a)   rendezzük.

A világ egy meghatározott részére vonatkozó ismereteink halmazát (a)   nevezzük, amely ismereteinket egy-egy központi fogalom köré rendezi.

Hétköznapi életünk cselekvéssorai megtanult (a)   rendeződnek.

A jelentés által működő összetartó erő neve:

(a)  

Szövegbeli visszautalás mint nyelvtani kapcsólóelem idegen szóval:

(a)  

Szövegbeli előreutalás mint nyelvtani kapcsólóelem idegen szóval:

(a)  

Szövegbeli rámutatás mint nyelvtani kapcsolóelem idegen szóval:

(a)  

A szövegben megejelnő új információ:

(a)