"Nem szabad szélsőségek szerint élni" jelentéssel bíró horatiusi életelv. Pl. Horatius: Licinius Murenához

(a)  

Ókereszény és ókori héber műfaj, melynek témája a végítélet és az ismert világ pusztulásának eljövetel, illetve az ahhoz vezető út. Pl. Újszövetség: Jelenések könyve.

(a)  

A bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként, szent iratként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek ennek ellenére nem szerepelnek a mai Biblia könyvei között (kánon). Pl. Ádám apokalipszise

(a)  

Kilenc sorból álló strófaszerkezet. A belső rímek az egyes hosszú sorokat 6-6-7 szótagos kétütemű sorokra tagolják. A versszak rímképlete: a a b-c c b-d d b. Pl. Egy katonaének

(a)  

Görög eredetű lírai műfaj, gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott dialogikus forma, amely idilli, bukolikus, azaz pásztori világot mutat be hexameteres verseléssel. Pl. Vergilius: IX. 'fogalom neve'

(a)  

A metafora kiterjesztése, olyan szókép, melynek segítségével az ábrázolt események, személyek vagy elvont fogalmak kapnak egy második, rejtett jelentést, értelmezést. Pl. Horatius: Licinius Murenához, Dante útja az Isteni színjátékban.

(a)  

A klasszikus eposz egyik állandó eleme. A szerző a mű folyamán ugyanazt a szereplőt csak ugyanazokkal a jelzőkkel illeti. Például:Odüsszeusz jellemzői: bátor leleményes, bajnok Akhilleusz: gyorslábú Akhilleusz, Hektór: sisakrázó.

(a)  

A leíró költészet egyik műfaja; olyan, verses vagy prózai líroepikus műalkotás, amelyik a mindennapi élet valamely jellemző alakját, helyzetét, eseményét örökíti meg, néhány fő vonást emelve ki, az egyénítést mellőzve. A kifejezés eredetileg festészeti műfajt jelölt, innen került át a poétikába.

(a)  

Párbeszéd a drámában a szereplők között. Pl. Szophoklész: Oidipusz király

(a)  

A keresztény, illetve korábbi terjedelmesebb részében a zsidó vallás szent könyve. Jelentése: "könyvek", "iratok".

(a)  

Olyan költemény, amelyikben a versszakok kezdőbetűi összeolvasva egy nevet vagy valami mondást adnak ki (többnyire a szerző nevét). Példa: François Villon balladái (Ballada a Vastag Margot-ról).

(a)  

A mindennapi élet eseményeihez, jelenségeihez kapcsolódó, egyszerű érzelmeket kifejező, egységes hangulatú s többnyire kis terjedelmű költemény. Az érzelmeket közvetlenül adja elő, tehát legtöbbször hiányzik belőle az elmélkedő, elbeszélő vagy dramatikus elem. Jellemző rá a versszakokra tagolás, a kerek szerkezet s a dallamos ritmusú versforma. Ez a legelterjedtebb és legszubjektívabb lírai műfaj. Története összefonódott a dallammal: ezeket a verseket eredetileg, a régi időkben énekelték(énekversek). Pl. Szapphó: Édesanyám! nem perdül a rokka..., Anakreón: Engem a Szerelem...

(a)  

(lat. 'isten a gépezetben') Eposzok szerkezeti eleme, de gyakran más műalkotások is élnek vele. Természetfeletti lények, erők beavatkozása a cselekmény menetébe, a hősök döntéseibe, viszonyaiba. Pl. Iliász és Odüsszeia

(a)  

A vers három, refrénre végződő versszakból áll, és egy negyedik versszakból, egy ajánlásból, a versszakok nyolc- vagy tízsorosak. Pl.: Francois Villon: Nagy Testamentum x-ei: pl. Jó tanítás x-e a rossz életűeknek

(a)  

A líra és epika mellett a harmadik fő irodalmi műnem. Cselekményes, párbeszédekben írt és színpadi előadásra szánt mű. Főbb alfajai a tragédia, vígjáték és a bohózat. Pl. Shakespeare: Romeo és Júlia, Moliere: Tartuffe

(a)  

Az epikai mű eseményeit előadó megszólaló, az író fikciója. Része lehet a mű világának, kívül is állhat rajta. Pl. Boccaccio: Dekameron

(a)  

A disztichon egy hexameter és egy pentameter kapcsolata. Pl. Szimónidész: Itt fekszünk, vándor...

(a)  

A görögök eleinte minden hosszabb, disztichonban írt költeményét -tartalmától függetlenül- xy-nak neveztek. A műfaj fogalma a költészet története során sokat változott: ma fájdalmas tárgyról kiengesztelődött hangon szóló költeményt jelent. Szolón: Az igazi gazdagság

(a)