Az állam még a legliberálisabb országban is komoly befolyást gyakorol az innovációs magatartásra.

Az egyes országok versenytörvényei szigorúan büntetik a vállalatok gazdasági erőfölényét.

A fúzió során egy vállalat megvásárol egy másikat, így vonva azt ellenőrzése alá.

A felvásárlás két vállalat egyesülése, így az új vállalat létrejöttével a régiek megszűnnek.

Egy társadalomban nem létezhet egynél több koordinációs mechanizmus egyszerre.

A termékdifferenciálás erősen korlátozhatja a belépést egy piacra.

A nyomásos piacon a kínálat rendre meghaladja a keresletet.

Az állami vállalatok sikerkritériuma legtöbbször nem csak pénzügyi, illetve profit jellegűek.

Egy piac kockázata és jövedelmezősége általában fordítottan arányos egymással.

Egy helyi piacra termelő kisvállalat függetleníteni tudja magát a nemzetközi hatásoktól.

Az állam vámokkal, kedvezményekkel segítheti vagy akadályozhatja a külföldi versenytársak belépését.

A vállalati hálózaton belüli kapcsolatok lazábbak, mint az egyszeri piaci tranzakciók.

A horizontális szövetségek potenciális versenytársak közötti stratégiai szövetséget jelentenek.

Az állam a vállalat számára lehet fogyasztó is.

A versenyszabályozás és az antitröszt-törvények kizárják egymást.

Az etikus vállalati működés egyik, üzleti érve, hogy általa bizonyos költségek elkerülhetők.

A multinacionális vállalatok számára a kormányok már nem átfogó szabályozó szervezetek.

A fiskális politika nem foglalkozik az adók beszedésével.

Az állami vállalat irányításában erőteljesebb a dolgozói részvétel