Az injekciózást csakis steril kesztyűben szabad elvégezni.

Szubkután injekciót csak a has és a fenék zsírrétegébe szabad adni.

Az intramuscularis és a legtöbb subcutan injekciót is pontosan 90 fokos szögben kell beadni.

Sürgősségi esetben a gyógyszert artériásan kell beadni.

A tűt nem szabad a kónuszig nyomni.

A véna pangatása a vérvétel során csökkenti a szövődmények kialakulásának esélyét.

A nazogasztrikus szondát 45 cm mélyre kell levezetni.

A zárt vérvételi rendszer lényege, hogyha a szakma szabályainak megfelelően használjuk, a vér nem érintkezik a külvilággal.

A nazogasztrikus szonda levezetésekor a paciens fejét hátra kell dönteni, és tilos előre dönteni.

Nazogasztrikus szonda levezetésekor az éber pacienst arra kérjük, hogy köhögjön.

Helyesen levezetett nazogasztrikus szonda esetén gurgulázó hangot hallunk.

Nazogasztrikus szonda decubitust tud okozni a betegben, de gyomorfekélyt nem.

Intermittáló táplálás esetén az táplálék adható bolus formájában vagy infúziós módszerrel, étkezésenként 200 – 600 ml táplálékot kap a beteg.

Fertőzés elkerülése érdekében a katéterezés biztonságosabb megoldás a pelenkával szemben.

A férfi és a női beteg katéterezése is orvosi feladat.

A katéterzsáknak mindig a beteg húgyhólyagja alatt kell lennie.

A katéterezéskor steril csúsztatót kell használni, beöntéskor pedig lehet vaseline-t is alkalmazni.

Sikeres katéterezés esetén a vizelet azonnal megjelenik a katéterben.

Ha a tisztító beöntés izotóniás oldattal történik, akkor az oldatnak ~0,9% NaCl kell lennie.

Gyógyszeres beöntés lehet: Hyperkalaemia-ioncserélő gyanták, Neomycin, Báriumos beöntés.

Az alacsony beöntés a beteg csípője felett 30 cm-rel történik, a magas beöntés 40 cm-rel.

Maximum öt beöntés adható egymás után.

A beteg testhelyzete beöntés során csak hason fekvő térdet felhúzó, vagy háton fekvő térdet felhúzó lehet.

Egy felnőtt akár 1 liternyi beöntést is kaphat egy alkalommal.

Egy csecsemő maximum 100 ml beöntést kaphat.

Az oxigén nagyon szárítja a nyálkahártyákat, ezért mindig párásítva kell adni.

Az oxigénpalackból kapott levegőt ébrenlétkor reduktorral kapja a páciens, alvás közben anélkül.

Az oxigénterápia apnoés betegeknél COPD-t okozhat.

Oxigénterápia veszélye, hogy gyulladékony.

Az inhaláció során a gyógyszer aeroszol formájában jut le a légutakba.

Az inhalációs terápiát mindig orron és nem szájon át kell végezni.

A gépi porlasztó eszközök kis méretűek, hordozhatóak, a porlasztott gyógyszerhez oxigén is adható.

A porinhaláló készülékek legnagyobb előnye, hogy nem igényelnek olyan összhangot a belégzés során mint az adagolószelepes aeroszolok.

Marószerek által okozott mérgezéskor a gyomormosást egy órán belül végre kell hajtani.

Eszméletlen betegen tilos gyomormosást végrehajtani.

Az infúziós terápia célja az elvesztett folyadék és elektrolitok pótlása parenterális intravénás úton a hemodinamika javítása céljából.

A legkisebb vénás kanül színe narancssárga.

Hypotóniás infúziós oldatot extracelluláris folyadéktér felhigítására alkalmazunk.

Glükóz 40%-os infúziós oldatot hyperglykaemia esetén alkalmazunk.

A szénhidrát tartalmú oldatokat lassan kell adagolni, mert nagy az embólia veszélyük.

A gépi porlasztókészülékekben többféle gyógyszer is vegyíthető egyszerre.

Mannisol B mannitot tartalmaz, ozmotikus vízhajtóként osmoterápiás ödemacsökkentés céljából adagoljuk.

Életfontos szervek ödémájának csökkentésére krisztalloidokat használunk.

A transzfúziós terápia egy önálló ápolási funkció.

Ha a beteg a saját vérét kapja vissza: homolog transfusio, ha idegen emberi szervezetből származik a vér: heterolog transfusio

A beadásra szánt vérnek 20 és 37 °C között kell lennie.

-60 °C-on tárolt vérkészítmény korlátlan ideig eltartható.

Vértranszfúzió inkompatibilitás jele lehet: mellkasi és deréktáji fájdalom, köhögés, láz, cianózis, tachycardia, hányinger, hasmenés.

Sternum punkció csontvelő nyerés céljával történik.

Lumbalpunctio készülhet pl. meningitis, encephalitis diagnosztizálására.

Lumbalpunctio során az orvos 10-15 ml liquort bocsát le.

A sternumpunctio során a beteg éber.

Mellkascsapolás közben steril kesztyűt és maszkot kell viselni.

Hascsapolás alatt 3-5 percenként ellenőrizni kell a beteg vérnyomását, pulzusát.

Mellkascsapolás után a betegnek 6 napig ágynyugalomban kell lennie folyamatos monitorozás mellett.

Hascsapolást csak életet veszélyeztető ascites esetén, terápiás céllal alkalmazunk.

A hascsapolás egy több napig tartó beavatkozás, a folyadék egy kanülön keresztül a csapolózsákba ürül.