Pictura - sententia

Homály borult az erdőre,

A csend susog ki belőle.

Denevér száll, szól a kuvik,

Lassan a hold előbuvik.

• Pictura

• Sententia

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,

szívemhez szívvel keveredsz-e,

látlak, hallak és énekellek,

Istennek tégedet felellek.

• Pictura

• Sententia

Vidám és jó volt s tán konok,

ha bántották vélt igazában.

Szeretett enni s egyben másban

istenhez is hasonlitott.

• Pictura

• Sententia

Holott náddal ringat,

holott csobogással,

kékellő derűvel,

tavi csókolással./

Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással. CSAK ELSŐ VERSSZAK

• Pictura

• Sententia

Gyöngy a csillag, ugy ragyog,

gyöngyszilánkokként potyog,

mint a szöllő, fürtösen,

s mint a vizcsepp, hűvösen.

• Pictura

• Sententia

Öreg itt minden, a vén vihar

görbe villámra támaszkodva jár,

tüskeszakállu rózsáknak dudál

s velük totyog rossz lábaival.

• Pictura

• Sententia

Holott náddal ringat, holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással./

Lehet, hogy szerelme

földerül majd mással,

de az is ringassa

ilyen ringatással.

CSAK MÁSODIK VERSSZAK

• Pictura

• Sententia

Én úgy hallgattam mindig,

mint mesét a bűnről szóló tanitást.

Utána nevettem is - mily ostoba beszéd!

Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!

• Pictura

• Sententia

Tar ágak-bogak rácsai között

kaparásznak az őszi ködök,

a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,

de szuszogó mozdonyról álmodik

a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb

tollászkodik és hosszan elborong.

A kövön nyirkos tapadás pezseg.

• Pictura

• Sententia

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

• Pictura

• Sententia